A modern világ keveset tud Newtonról, és amit tudunk, gyakran azt is félre értelmezzük. A jelen rövid tanulmány célja a tévesen értelmezett ún. „newtoni világkép” újra gondolása, helyreigazítása. Newton igazi tudós volt, méghozzá polihisztor tudós, egyszerre volt fizikus, filozófus, teológus, matematikus, csillagász, alkimista, és beavatott tudója számos ezoterikus tudománynak. Képes volt mindezen tudásokat integrálni, képes volt olyan egységben látni a valóságot, amelyet manapság „holisztikus” világlátásnak szokás nevezni. Érdemes ezzel kapcsolatban idézni a világhírű közgazdász, John Maynard Keynes beszédének egy részletét, amely 1942-ben, Newton születésének 300-adik évfordulóján hangzott el: „…A 18. század óta Newtont a modern kor első és legnagyobb tudósának tartják, racionalistának, aki megtanított minket vegytisztán, a hideg ész szabályai szerint gondolkodni. Én más megvilágításban látom őt. Nem hiszem, hogy bárki, aki figyelmesen átolvasta annak a ládának a tartalmát, amelyet 1696-ban csomagolt össze, mielőtt végleg elhagyta volna Cambridge-t, így látná Newtont. Az ebben őrzött iratok, bár részben szétszóródtak, nagy részük mégis ránk hagyományozódott. Ezek tanúsága szerint Newton nem az ész korának első embere volt, hanem az utolsó mágus, az egyik utolsó a babiloni és sumér varázslók közül, az utolsó nagy elme, aki ugyanazzal a kereső tekintettel szemlélte a látható és a szellemi világot, mint azok, akik nem kevesebb, mint 10 000 évvel ezelőtt lerakták szellemi örökségünk első építőköveit…” (Tóth Csilla fordítása, http://ketezer.hu/2003/04/newton-masik-arca/) A nevezett láda tartalmát, Newton alkimista feljegyzéseit a Royal Society 2005-ben nyilvánosan kiállította. Ezekben az iratokban szó esik a Bölcsek Kövéről, Salamon Templomáról, Atlantisz legendájáról, mágikus és misztikus tanításokról, nem utolsó sorban a végítéletről és a világ végéről, amely a számításai szerint legkorábban 2060-ban következhet be. Ezt azonban meg fogja előzni Krisztus újbóli eljövetele, amikor kezdetét veszi a JÓ és a GONOSZ végső küzdelme. A tudomány legfontosabb feladata minél pontosabban meghatározni ennek várható időpontját. Alapvetően ez a célkitűzés határozta meg Newton tudományos pályafutását, azt, hogy miért éppen olyan tudományos kérdésekkel foglalkozott, amelyek tisztázása nélkül a felvetett kérdésre nem kaphatunk választ.
Newton gyermekkora, tanulmányai
Isaac Newton (1642-1727) apja írástudatlan vidéki kisbirtokos volt, és pár hónappal Newton születése előtt meghalt. Newton koraszülött volt, nem sokon múlott, hogy életben maradt. Amikor kétéves volt, anyja feleségül ment a helyi lelkipásztorhoz, Barnabas Smith-hez, és a gyermeket a nagymama gondjaira bízták. Miután Barnabas Smith 1653-ban meghalt, a kis Isaac vissza költözött anyjához, majd beiratkozott a 10 mérföldnyire lévő városi gimnáziumába, ahol a tanulmányai alatt a gyógyszerésznél lakott. Az iskolában főleg latint és ógörögöt tanult.
Amikor 17 éves volt, édesanyja kérésére teljesen hazaköltözött, hogy vezesse a gazdaságot. Közben egy füzetbe írta azokat a dolgokat, amelyek különösen érdekelték, mint például Kopernikusz naprendszer modellje. Az iskola igazgatója felfigyelt a fiú tehetségére, és meggyőzte Newton anyját, érdemes tovább taníttatni, és felajánlotta, hogy felkészíti a gimnáziumi felvételire. Így is történt, Newton visszaköltözött
a patikus házába. 18 évesen kitűnő bizonyítvánnyal érettségizett, majd 1661-ben ösztöndíjasként felvették a Cambridge Egyetemre, ahol 1665-ben kitüntetéssel diplomázott. Ugyanebben az évben felfedezte a matematika binomiális tételét, és kezdte kialakítani a matematikai analízis elméletét. Newton tudományos pályafutása Newton 1666-ban kezdett tanítani a Cambridge-i Egyetemen. 1667-től az Egyetemen a Trinity College (Szentháromság Kollégium) tanára, majd 1669-től tanszékvezető professzora lett, ugyanitt 1670 és 1672 között optikát tanított. Optikai kísérletei során felismerte, hogy a fehér fényt az üveg prizma színekre bontja, ennek alapján kidolgozta a korpuszkuláris színelméletet. Arra is rájött, hogy a Galilei féle lencsés távcsövek által szolgáltatott képek az ún. kromatikus aberráció miatt rossz minőségűek, ezért kidolgozta és megépítette a róla elnevezett parabola tükrös távcsövet, amely kiküszöbölte ezt a hibát. A találmány jelentőségét mutatja, hogy a mai modern csillagászati távcsövek (pl. Föld körül keringő Hubble űrteleszkóp) ugyanilyen elven működnek.
Newtont a tudományos eredményei alapján 1672-ben beválasztották az 1660-ban alapított brit Királyi Természettudományos Társaság (Royal Society) tagjai közé, 1703-ban pedig élete végéig a Társaság elnökévé választották. Newton tudományos munkájának csúcspontja az 1687-ben megjelent könyve a természetfilozófia matematikai alapelveiről (Philosophiae Naturalis Principia Mathematica), amelyre általában
„Principia” néven szokás hivatkozni. A mű tudományos körökben számos vitát váltott ki. Sok tudós Newton elméletét áltudományos
spekulációnak minősítette, sőt valamiféle „sötét középkori okkultizmusnak” nevezte. A támadások hatására Newton egyetemi státusza meggyengült, 1696-ban otthagyta egyetemi állását. Az uralkodó III. (Orániai) Vilmos király pártfogásába vette Newtont, és a Királyi Pénzverde felügyelőjévé, majd 1699-ben a Pénzverde igazgatójává nevezte ki. Ebben az állásában is maradandót alkotott azzal, hogy bevezette a nemesfém pénzek szélein a recézést, így ki lehetett mutatni a pénzhamisítást, és az érmék súlycsonkítását. Newtont 1705-ben II. Jakab király leánya, Stuart Anna, Anglia, Skócia és Írország királynője lovaggá ütötte, ettől fogva viselte a „sir” előnevet. Newton utolsó tudományos műve 1704-ben jelent meg az optikáról. Ezután főleg teológiával, mágiával, alkímiával, okkultizmussal foglalkozott, úgy vélte, hogy a vallási és ezoterikus témájú művei jelentik az utókor számára a pályafutásának legfontosabb eredményeit, a természettudományos kutatásai pedig csupán az ilyen irányú érdeklődésének egyfajta „melléktermékei”. Az utókor azonban – ahogyan általában lenni szokott – egészen más módon ítéli meg Newton jelentőségét. Newton világképe Newton mélyen hitt abban, hogy a világban okkult módon minden mindennel összefügg, ezért a végső valóság megismerése elsősorban a mágia módszereivel lehetséges. Ebből eredhetett a tömegvonzásra vonatkozó felismerése, az, hogy az égitestek sok millió mérföld távolságból titokzatos vonzóerővel hatnak egymásra. Ez a hatás pedig kölcsönös, ahogyan Hermész Triszmegisztosz mágikus tanításából is következik, amely az atlantiszi vagy óegyiptomi eredetű Smaragdtábla (Tabula Smaragdina) szövegében olvasható. Newton másik fontos felismerése a mozgás és az erő kapcsolatára vonatkozott. Tudjuk, hogy a
világban minden mozog, folyton változik. Hérakleitosz szerint: „Nem léphetünk bele kétszer ugyanabba folyóba.” Az emberiség ősi problémája pedig, hogy mi az a mozgató erő, amely a dolgokat szüntelenül mozgatja. Newton válasza több mint meglepő: „SEMMI!”. A mozgáshoz nem kell erő. Ha egy tárgyra nem hat erő, akkor az egyenes vonalú egyenletes mozgás magától zajlik. Erő ahhoz kell, ha meg akarjuk állítani a mozgást, vagy ha meg akarjuk változtatni a mozgás sebességét vagy irányát. Mindezek a kérdések szorosan összefüggnek azzal a kérdéssel, amit Newton a legfontosabbnak tartott, hogy mikorra várható Krisztus második eljövetele. A probléma megfejtése érdekében Newton gyakran forgatta a Bibliát, amelyet a legfontosabb tudományos forrásnak tartott. Szerinte Isten a Világot úgy alkotta meg, hogy elegendő nyomot hagyjon a végső összefüggések kifürkészéséhez. Sokat foglalkozott a Jelenések könyvével is. Ezékiel próféta
jövendölései, és a Betlehemi csillaggal kapcsolatos asztrológiai számításai alapján először 1948-ra, majd később ezt korrigálva 2060-ra jövendölte Krisztus második eljövetelét. Teológiai kutatásai során közben arra a következtetésre jutott, hogy az Újtestamentum későbbi
fordítói eltorzították a Biblia eredeti a mondanivalóját. Newton szerint Krisztus második eljövetelének időpontját asztrológiai módszerrel lehet meghatározni, ehhez azonban kevés a tudásunk. Egy helyen például így ír: „Olyan vagyok, mint a tengerparton játszó gyermek, aki játék közben imitt-amott egy, a szokottnál laposabb kavicsot vagy szebb kagylót talál, míg az igazság nagy óceánja egészében felfedezetlenül
terül el tekintetem előtt.”
Newton a csillagos égbolt tanulmányozása alapján felismerte a horoszkópok készítésénél használt asztrológiai módszerek tökéletlenségét, azt, hogy a bolygók mozgásának sokkal pontosabb ismeretére lenne szükség a probléma megoldásához. Ehhez pedig sokkal pontosabb csillagászati megfigyelések szükségesek. Az akkoriban használt Galilei féle üveglencsés távcsövekkel elérhető pontosságot azonban akadályozták a lencsék hibái, különösen a már említett kromatikus aberráció. A probléma abban áll, hogy az égitestek fénye sok féle színből van összekeverve. A különféle színű fények esetén azonban nem azonos az üveg törésmutatója, és emiatt eltérő az üveglencsék fókusztávolsága. Ha tehát a távcső beállítása valamelyik színű fény esetén tökéletesen éles, akkor a többi színkomponensnél az égitest képe elmosódott folt lesz. A megoldás az üveglencsék nélküli parabola tükrös távcső megoldás lett, amely egyben az egyéb lencse hibákat is kiküszöbölte. Ha Newton semmi mást nem talált volna fel, akkor is beírta volna a nevét a tudomány és a technika történetébe.
A másik probléma az volt, hogy Kepler törvényei alapján nem lehetett elég pontosan kiszámítani a bolygók mozgását. Ha azonban meg tudjuk
mondani, miért kering a Hold a Föld körül, pontosabb választ kaphatunk a bolygók mozgására. Ha ugyanis a Holdra nem hatna erő, egyenes pályán egyenletes sebességgel ki kellene röpülnie a világűrbe, de nem ezt teszi. Newton a kortárs tudósok legnagyobb megdöbbenésére azt a
„képtelenséget” állította, hogy a Föld és a Hold között láthatatlan vonzóerő működik, annak ellenére, hogy nincsenek összekötve lánccal, kötéllel, vagy semmi olyasmivel, amivel húzóerőt lehet kifejteni, ahhoz hasonlóan, ahogyan a ló húzza kocsit. Éppen ez a láthatatlan gravitációs vonzóerő volt az, ami kiérdemelte a „sötét középkori okkultizmus” bélyegét. A pontos távcsöves megfigyelések eredményeként kiderült, hogy a bolygók – Kepler egyenleteinek megfelelően – tényleg nagyjából ellipszis alakú pályákon keringenek. De csak nagyjából, de nem pontosan. Ennek oka pedig Newton szerint az lehetett, hogy a bolygók, a közöttük fellépő titokzatos kölcsönhatások miatt megzavarják egymás keringési pályáját. A kölcsönös zavaró hatás kiszámítása érdekében ezért meg kellett alkotni a gravitáció egyenleteit, és a szilárd tárgyakra vonatkozó mechanikai mozgások klasszikus egyenleteit is. Ennek során Newton rájött arra, hogy az égitestek közötti gravitációs vonzóerő hogyan függ az égitestek távolságától és tömegétől, és arra is, hogy ha egy testre erő hat, akkor a mozgásmennyiségének (mechanikai impulzusának) változási sebessége arányos a rá ható erővel. Ezzel már a rendelkezésére álltak azok az egyenletek, amelyekkel a bolygók pályája pontosan kiszámítható. Ahhoz viszont, hogy az egyenleteket meg is lehessen oldani, ki kellett dolgozni a differenciálszámítás
és az integrálszámítás elméletét. Ez az a matematikai módszer, amely a mai napig a mérnökök és a fizikusok legfontosabb matematikai eszköze, nélküle nem létezne modern technika, nem lenne autó és repülőgép, nem volna villanyvilágítás, számítógép, telefon, TV, és Internet.
Newton ily módon megalkotta az égi mechanika törvényeit, és a rendelkezésére álló megfigyelések és számítások alapján végül 2060-ra prognosztizálta Krisztus második eljövetelét, de soha nem volt biztos abban, hogy tényleg helyesek a számításai. A kezdeti kételkedések után a mérnökök és iparosok hamarosan felismerték, hogy Newton égi mechanikáját érdemes lehozni a Földre, és gyakorlati célból „aprópénzre váltani”, mivel e tudás birtokában jól működő gépeket lehet szerkeszteni. Newtonnak tehát kulcsszerepe volt abban, ahogyan Angliában és Franciaországban szédületes sebességgel bontakozott ki az ipari forradalom, amely – történelmi léptékben – bámulatosan rövid idő alatt teljesen átalakította, és alakítja mind a mai napig az emberiség történelmét.
Tévhitek a newtoni világképről
A modern világ keveset tud Newtonról, és amit tudunk, gyakran azt is félre értelmezzük. Ennek eredményeként két alapvető tévhit vert gyökeret Newton eredményeivel kapcsolatban. Az egyik az, hogy a relativitáselmélet és a kvantumelmélet megdöntötte, „hatályon kívül helyezte” a Newton féle klasszikus mechanikát. A másik az, hogy Newton mechanikai elmélete, és erre épülő világképe alapozta meg a determinista materializmus hamis ideológiáját.
Lássuk ezeket a kérdéseket részletesebben.
A mechanikai mozgásokra vonatkozó newtoni elmélet 3+1 alaptörvényre épül:
1) A tehetetlenség törvénye. Eszerint egy inercia-rendszerben minden test megtartja változatlan sebességű egyenes vonalú mozgását mindaddig, amíg külső erő nem hat rá. Ezt a tételt a modern fizika soha nem vitatta.
2) A dinamika törvénye. Ennek kulcsfogalma az impulzus, amely egy tárgy tömegének és sebességének szorzata. Newton erre vonatkozó egyenlete szerint az impulzus változásának a sebessége (matematikai nyelven: idő szerinti differenciálhányadosa) arányos a reá ható erővel. Ez a tétel egyaránt érvényes a relativitáselméletben és a kvantumelméletben. Ehhez a relativitáselmélet csupán annyi kiegészítést tett hozzá, hogy extrém nagy sebességek esetén az impulzus kiszámításánál korrekcióba kell venni a relativisztikus tömegnövekedést.
3) A hatás-ellenhatás törvénye. Ez azt jelenti, hogy ha egy tárgy erőhatást gyakorol egy másik tárgyra, akkor a másik tárgy ugyanakkora ellentétes irányú erőhatást gyakorol az előző tárgyra. Ez a tétel is érvényes a relativitáselméletben és a kvantumelméletben.
3+1) A tömegvonzás (gravitáció) törvénye. Eszerint két égitest között a vonzóerő egyenesen arányos a két égitest tömegének szorzatával, és fordítottan arányos a közöttük lévő távolság négyzetével. Ez az összefüggés nagyon nagy pontossággal érvényes a naprendszeren belül a bolygók, az űrhajók és a rakéták mozgására. Extrém nagy tömegek, illetve gravitációs hatások esetén (pl. fekete lyukak közelében) ezt a tételt azonban korrigálni kell az általános relativitáselmélet egyenletei alapján. Ezek alapján megállapítható, hogy a relativitáselmélet és a kvantumelmélet nem a newtoni fizika cáfolata, sokkal inkább annak továbbfejlesztése. A tudomány olyan, mint egy épület, amelyre egyre
újabb emeleteket húznak fel. Ha például a hatodik emeletet építjük, nem mondhatjuk, hogy a földszint érvénytelen és fölösleges, nosza bontsuk le, mert nincs rá szükség, mert akkor összedől az egész. A klasszikus newtoni mechanikára épül az egész modern gépipar és finommechanikai ipar, például az autó és repülőgép gyártás, valamint a számítógépek finommechanikai alkatrészeinek gyártása
(lemezmemória, billentyűzet, printer, stb.)
No de mi a helyzet a materializmussal és a determinizmussal?
Az 1700-as években a „felvilágosodás” időszakában Franciaországban kibontakozott egy tudományos mozgalom, az enciklopédisták mozgalma, akik fel akarták mérni a tudomány minden eredményét. Ennek során hatalmas munkát végeztek, és egyfajta ideológiai előkészítést adtak az 1789-es forradalomhoz. Az enciklopédisták világnézeti szempontból materialisták, vagy deisták voltak. Az utóbbiak szerint bár Isten létezik, azonban nem avatkozik bele a világ ügyeibe, csupán megteremtette a világot, majd útjára engedte, mint precíz óraművet, amely a továbbiakban már a fizika törvényei szerint előre kiszámíthatóan működik. Azután lassan a deisták is áttértek a materializmusra, miután úgy találták, hogy ha a világ magától működik, többé nincs már szükség Istenre. Az enciklopédisták gyakran hivatkoztak Newtonra – főleg a halálát követően, amikor már nem volt lehetősége tiltakozni – és azt állították, hogy Newton fizikája alátámasztja a deista és materialista nézeteket. Newtonra hivatkozni azonban a materializmus védelmében nem megalapozott, erre rácáfol
egész élete, amelynek meghatározó hajtóereje éppen a mélyen elkötelezett vallásossága volt. Ami a determinizmus kérdését illeti, Newton szerint ebben a vonatkozásban meg kell különböztetni a földi és az égi világot. Az égi világban, a csillagok és bolygók világában – Isten akaratából – szigorú szabályszerűség érvényesül, éppen ez alapozza meg az asztrológia használhatóságát. A földi világban azonban, ebben a „siralomvölgyben”, ahová ki lettünk űzve a Paradicsomból, a jövő emberi ésszel kiszámíthatatlan, hiszen azt nem csupán a szabad akaratunk befolyásolhatja, de az eseményekbe és a sorsunkba beleavatkozik az isteni akarat és az isteni gondviselés is. A jövőt illetően csupán egyetlen dolog biztos, az, hogy be kell következnie Krisztus második eljövetelének, és a végítéletnek. Abban azonban Newton soha nem volt teljesen biztos, hogy az általa kiszámított 2060-as dátum valóban megfelel a valóságnak.
2018. április
John Maynard KEYNES:
– „Newton, The Man”; Proceedings of the Royal Society Newton Tercentenary Celebrations,
15–19 July 1946, Cambridge University Press, 1947
– Newton másik arca, 2000 Irodalmi és Társadalmi havi lap, 2003/4. szám
VEKERDI László: Így élt Newton. Móra Kiadó 1977.
Isaac NEWTON: A világ rendszeréről és egyéb írások.
Válogatta, fordította és az utószót írta Fehér Márta, Magyar Helikon, 1977.
John Maynard KEYNES: Newton másik arca
MORVAY Péter: Az ismeretlen Newton; Mágus vagy próféta volt a nagy tudós?
http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/200608/az_ismeretlen_newton
Isaac Newton’s occult studies
http://en.wikipedia.org/wiki/Isaac_Newton’s_occult_studies