A szeretetcsalád rehabilitációja
Varga Csaba
Családvesztő, vagy családziláló korban élünk.
Ha nem esik nehezünkre, ne fordítsunk hátat az igazságnak, mert az igazság és az igazság fájdalma régóta tudatosul. A huszonegyedik század elejére a család gyönyörűséges lényege, magas rangú értelme, gyakorlati élethaszna megkérdőjeleződött, s a család valódi és tiszta minősége, sokoldalú érzelmi, lelki, szellemi tartalma már majdnem elfelejtődött.
Ez nem más, mint a szeretetcsalád és a szeretetcsalád mintája. A poszt-posztmodern kor ugyanakkor minden megkérdőjelező igyekezete ellenére nem tudja elfelejtetni a szeretetcsalád értékét.
A jelző nélküli család fogalma is változatlanul definiálatlan, mert a földbolygó jelenlegi világrendjében és az ennek alávetett szellemrendjében a család elsősorban anyagi-materiális alapon értelmezett. Ennek pedig nagyon egyszerűen az is oka, hogy minden felismerés ellenére nem született meg az új (és érvényes) antropológia. A keresett családkép pedig megnevezhetetlen emberkép nélkül. Ezt a szellemi krízist ráadásul elmélyíti az, hogy a szociológia szintén adós egy összetett, metaelméleti közösség-, társadalom- és nemzetképpel.