Kedves marosvásárhelyi lakosok!
Szép lassan 28 éve annak, hogy tanára vagyok a Bolyai Farkas Elméleti Líceumnak és 25 éve szögezték nekem a kérdést Budapestről és messze vidékekről érkezett magyar vendégek: Bolyai János Üdvtanával mi a helyzet? Mikor lesz kiadva? Évtizedek múltak el és a következőt mondhatom: sikerült digitalizálni az összes Bolyai János-féle kéziratszerűséget, ezért aztán közel tízezer darab digitális oldal áll rendelkezésre a Teleki Tékában. Az Üdvtan mint kézirat, ami a társadalmi élet megújításáról szól, sajnos nem érhető el, nem tudjuk azt, hogy egyáltalán létezik-e vagy sem? Számunkra digitális cetlik érhetők el, amelyeken különféle feljegyzések, aforizmák, rajzok, ábrák vannak. Annyit tudhatunk, hogy nagyon sokat dolgozott rajta, a könyv borítójának tervei megvannak. Tehát az Üdvtan nincs meg, de mégis “létezik”, megfejtésre várnak benne gondolatok, cselekvési tervek. Ezért merem azt állítani, hogy kutatási eredmények mégis vannak, amelyekről szeretnék röviden beszámolni Önöknek. A kreatív gondolkodás fejlesztésével kapcsolatban komolynak tűnő bejelentésről tehetünk tanúbizonyságot.
ALKALMAZOTT LOGIKA BOLYAI JÁNOS ÜDVTANÁNAK ÉRTELMEZÉSÉBEN
Bevezető gondolatok
1977-ben Szentágothai János az MTA akkori elnöke a következőt mondta “A magyar nép géniusza – a tudomány területén – a legmagasabb fokon Bolyai Jánosban öltött testet”. (Születésének 175-ik évfordulóján hangzott el.) Bolyai Farkas barátjának, Gaussnak írta “Isten szép fiúgyermekkel ajándékozott meg, 1802 december 15-én Kolozsváron”. Tízévesen már a csillagászat, a geométria és a zene érdekelte, több nyelven olvasott és beszélt. 1818-ban sikerült beiratkoznia a bécsi Hadmérnöki Akadémiára, ahol kitűnően tanult és hegedüsi virtuozitásával a bécsi császár figyelmét is felkeltette. 1823 szeptemberétől Temesvárra kap kinevezést mint építészmérnök. Ebben az évben, november 3-án a nem-euklédeszi geometria gondolatának felfedezéséről ezt írja apjának: “..a semmiből egy új, más világot teremtettem”. 1826-ban Aradra (itt betegszik meg), négy év múlva Lembergbe, onnan 2 év múlva Olmützbe helyezik. 1833-ban kapitányi rangfokozattal nyugdíjazzák, hazatér Marosvásárhelyre. 1831-ben apja Tentamen című művének függelékeként (innen az Appendix cím) jelent meg főműve, a Scientia Spatii (A Tér Tudománya). 1837-ben egy lipcsei matematikai pályázatra beküldi Responsio című dolgozatát a complex algebrai számokról.