Kezdeményező kistérség és demokráciakísérlet

A Sárvíz kistérség és Aba nagyközség közös modellje[1]

 

Kossa Lajos – Varga Csaba

 

1. Bevezetés helyett

 

Az előnytelen helyzetű magyar falvak és kistérségek hátránya legalább két különböző típusú problémahalmazt jelez. Élesen más a helyzetből és a mentalitásból fakadó hátrány. Kétszeres hátrányról akkor beszélhetünk, ha a települések egyszerre rossz helyzete és kedvezőtlen mentális állapota miatt vannak tartós lemaradásra ítélve. A jövőtlen helyzet is különböző típusú folyamatokat takar, hiszen az előnytelen földrajzi helyzet, a szerencsétlen gazdaságtörténeti pozíció, a társadalomfejlődési lemaradás vagy a tudásfelhalmozás és tudáshasznosítás gyengesége külön-külön is, de különösen együtt erős hátrányos helyzetet okoz. A kedvezőtlen mentális állapot is számos tényezőből áll össze, például a helyi társadalom szétesettségével gyakran együtt járó belharcokból és cselekvésképtelenségből vagy a választott önkormányzati testület marakodásából és a polgármester kreativitásának teljes hiányából.

A megmaradt posztfeudális falvak és kistérségek helyzete sokszor különösen reménytelen, mert az erős hátrányos helyzetnél is kiábrándítóbb az erős hátrányos mentalitás. Gyakran viszont az önmagában kitörési pályát kínál, ha ilyen településeken – akár a sokszorosan is hátrányos pozíciók ellenére is – egy vagy több polgármester és környezete, a helyi vállalkozók egy része, vagy legalább néhány értelmiségi problémamegoldó kreativitásra képes. Egy ilyen jellegű cselekvőképesség akkor igazán eredményes lehet, ha találkozik az információs és innovációs kor megértésével, az adódó új lehetőségek kihasználásával.

Ha valaki kicsit is ismeri Fejér megye gazdasági-társadalmi helyzetét, nem nehéz felmérnie, hogy a megye déli kistérségei, avagy a Székesfehérvártól délre eső kisebb-nagyobb falvak alapvetően még mindig posztfeudális, vagy posztagrár övezetet képeznek. Számunkra eleve feltevés volt, hogy a továbbélő posztfeudális környezet az új század elején számos előnyt is jelent, mert a hagyományok megtartása, a fenntartható fejlődés ígéretes előfeltételei, a helyi társadalmak részleges belső kohéziója jó kiindulópontot adhatnak egy tudásközpontú és tartósan fenntartható fejlődés számára.

Aba nagyközség távolról nézve akár úgy is látszódhatna, hogy ezen a településen feltehetően egyaránt jelen van legalább a részlegesen hátrányos helyzet és a hátráltató mentalitás. Ha jobban belegondolunk, s óvatosabban fogalmazunk, azt gondolhatjuk, hogy Aba a gyenge hátrányos helyzet és a gyengén hátrányos mentalitás jellemző típusa lehet. Aba viszont közelről nézve meglehetősen más képet mutat, mert a várakozáshoz képest erős pozitív mentalitás és egyre kedvezőbb helyzet jellemzi, holott a faluszerkezet zavarossága, a központnélküliség egyelőre még nem változott meg.

A Sárvíz kistérség és Aba földrajzi helyzete az elmúlt tíz évben ígéretessé vált, mert nincs túl közel a megyeszékelyhez, és nincs túl távol Székesfehérvártól, ami jelenleg éppen prosperáló globális alközponttá válik. Ha ez a nagyváros tartósan jó helyzetben marad, akkor ez egyrészt a zöldövezeti Aba számára egy természetközpontú lakóparki szerepet kínál, másrészt a repülőtér és a hozzákapcsolódó ipari-technologiai park létrejötte Abát is (a kistérség központjaként is) integrálhatja a tudásalapú gazdaságba. A globális folyamatok néhány elemének helyi adaptálása mellett – köszönhetően az önkormányzati testület, a helyi értelmiség jónéhány tagja és kitüntetetten a polgármester kreatív mentalitásának – létrejönnek vagy körvonalazódnak az abai lokális egyediségek. Ezek azok a fejlesztési eredmények és elképzelések, amelyek Abát más sikeres településsel összehasonlítva is sajátos egyéni arculattal látják el.

            Ilyen például a regionális szerepet is betöltő művészeti iskola, a vonzó falusi turizmus kínálat és turizmus park terv, a helyi társadalmi szerződés és demokráciakísérlet, a kistérségi szerepet ellátó teleház és információs központ, a vállalkozói ház, a tervezett kézműves park, a most megszülető faluközpont, agrárklaszter, a tervezett intelligens családi házak csoportja, a helyi Internet és televíziós szolgáltatás és sok minden más. Aba tehát szervesen fejlődési pályán halad az intelligens várossá válási úton.

            Hasonló helyzetben van a Sárvíz kistérség, amely két éve önállósult, s a települések részben a székesfehérvári, részben a sárbogárdi és enyingi kistérségből váltak ki. Először is fontos megemlíteni, hogy a Sárvíz kistérség létrejöttét alapvetően előkészítette és elfogadhatóvá tette az ezredforduló előtt és után végigvitt tervezési-programozási modell. 2003 elején készült el az intelligens (információs társadalom) sárvízi kistérségi stratégiája, amely önmagában azért is feltűnést keltett, mert egyrészt az országban az elsők között született meg, másrészt akkor még nem lehetett tudni, hogy önálló statisztikai kistérséggé válhatnak-e.

Az intelligens kistérségi stratégia szerint a Sárvíz kistérség területi érdeke a következő: 1. A Sárvíz kistérség (relatív) önállóságának megszilárdítása, 2. A megyei információs társadalom fejlesztés keretében a három-öt intelligens kistérségi mintaprojekt egyike (sőt: vezető modellje) a Sárvíz kistérségben valósuljon meg; 3. Közvetlen kapcsolódás legyen a regionális információs társadalomhoz és gazdasághoz; 4. A tudásalapú gazdaság egységes infrastrukturális és társadalmi feltételrendszere teremtődjön meg a kistérségben.

            Szemünk előtt egy olyan vízió, olyan jövőkép lebeg, amely Abát a tízes évekre az egyik legvonzóbb (tudásvezérelte) kisvárossá, a Sárvíz kistérséget pedig az egyik dinamikusan fejlődő (hagyomány és jövőközpontú) kistérséggé teheti.

 

 

 

• Aba és a Sárvíz kistérség helyzetképének bemutatása

 

Aba – a települések névsorában elfoglalt helye miatt – Magyarország első települése.

Békés dunántúli nagyközség, amely rövidesen kisváros lehet. Egyike Fejér megye déli részének halmozottan hátrányos falvai közül. Senki nem nagyon ismerné nevét a megyén túl, ha az elmúlt években nem tűnt volna ki stratégiai szándékaival és kreatív magatartásával. Ezzel sikerült például kivívnia a csatornázáshoz szükséges állami támogatást. Aba 2004-től az önállóvá vált Sárvíz kistérség központja.

Aba helyzetét földrajzi fekvése, a megyeszékhely közelsége és a község közigazgatásilag hármas tagoltsága határozza meg. A község három, területileg egymástól jól elhatárolható településcsoportból áll: Aba, Belsőbáránd, Bodakajtor. Mindhárom egység sajátos adottságokkal járul hozzá, s ennek megfelelően egyedi funkciót tölt be a község életében.

            Lakóinak száma közel 4600. Aba nagyközség és a Sárvíz kistérség népességének alakulására Székesfehérvár közelsége pozitívan hat. A kistérség településein a negatív szaporulatot a bevándorlások száma ellensúlyozza. Abán a vándorlási különbözet mellett pozitív irányt mutat a természetes szaporulat is. Továbbá a népesség folyamatos mozgásban van. Az elmúlt öt évben a lakosság 12 százaléka cserélődött le. A demográfiai adatok tükrében Aba népességmegtartó ereje jónak mondható és földrajzi elhelyezkedéséből adódóan kellő vonzerővel bír a kistérségen belül.

            Aba nagyközség a 63 sz. főútvonal mentén, Székesfehérvár és Sárbogárd között terül el, a Sárvíz völgyében. A térség úthálózata jó. A térség vasúti úton a Székesfehérvárt Sárbogárddal összekötő vonalon is megközelíthető. S bár a jelenlegi tömegközlekedés elsősorban a rendszeres autóbusz járatokra terelődött át, a vasútvonal jelenléte értékes adottság Aba és a térség gazdasági fejlesztése szempontjából. Különös tekintettel a börgöndi repülőtérre.

            Az elmúlt évtizedben a legnagyobb fejlődést a közműrendszer kiépítésében érte el a térség. Ma már a község 98 százalékos kiépítettségű vezetékes vízhálózattal, valamint vezetékes földgázzal rendelkezik. A vezetékes vízellátásba bekapcsolt háztartások számát illetően az ellátottság messze meghaladja a megyei és a székesfehérvári kistérség (63, 4 %) átlagát. Az önkormányzat a vezetékekkel együtt négy saját kutat is kiépített. A vezetékes földgázt fogyasztó háztartások aránya 63 százalék. Viharos előzmények után áttörést hozott, hogy Aba, Kálóz, Soponya és Sárszentágota 2,5 milliárd Ft-ot nyert csatornázásra, amelyet 2006 végéig meg is valósítanak. A vezetékes telefon hálózat a Sárvíz kistérség minden településén kiépült. 1000 lakosra 243 fővonal jut. A mobil telefonok széleskörű elterjedése következtében általánosan megállapítható, hogy országszerte csökken a vezetékes vonalak iránti igény.

            Az Internettel összeolvadó kábeltévé rendszer, a település minden lakója számára hozzáférést biztosít a helyi információkhoz és a világhálóhoz. Abán a helyi televíziózás kezdete a 90-es évek elejére nyúlik vissza. A Sárvíz TV (helyi tévé) 1999-ben indult újra. A műsorszórás heti rendszerességgel történik. Abán a kábeltévé tulajdonosa 100 százalékban az önkormányzat. Ez egyben azt is jelenti, hogy az előfizetésből befolyó pénzekkel az önkormányzat gazdálkodik. Aba saját stúdióval is rendelkezik. A kábel tv jelenleg 626 lakott ingatlanba van bekötve.

            Az Abán működő vállalkozásokat az aránytalanul magas egyéni vállalkozók és őstermelők száma (82 %) jellemzi. Ez az arány az egész Sárvíz kistérségre jellemző (80 %). A gazdasági élet két meghatározó területe a lakossági ellátást biztosító kereskedelmi és szolgáltatói szféra valamint a mezőgazdaság. Abán jelentősebb ipari tevékenység nem folyik.

            A helyi gazdaság legfontosabb szektora a mezőgazdaság. A kistérségben működik a megyei mezőgazdasági vállalkozások fele és az élelmiszer feldolgozó kapacitások egy negyede. A térségre ma a szántóföldi művelés jellemző. A térségben megközelítőleg 20.000 ha termőföld van, amelynek 64 százalékán gabonát, elsősorban kukoricát és búzát termelnek. A rendszerváltást követő privatizációs folyamat következtében a térségben a magántulajdon vált meghatározóvá.

            Aba és a Sárvíz kistérség turisztikai értékekben gazdag terület, kihasználtsága adottságainál jóval gyengébb. A megyei és regionális idegenforgalmi mozgásokat figyelembe véve a térség elsősorban a Székesfehérvárra érkező turisták rövid, célprogramokra érkező csoportjaira számíthat.

            A hagyományos üdülést és pihenést napjainkra felváltotta az „élmény turizmus”. Ennek a tendenciának következménye a falusi turizmus terjedése. Aba és a Sárvíz kistérség a következő kategóriákban lehet versenyképes: a kulturális turizmus, a gyógyturizmus, a kongresszusi turizmus valamint a gasztronómiai érdekességre építő turizmus tekintetében, egyre nagyobb az érdeklődés a sporttevékenységgel és kulturális rendezvényekkel összekötött néhány napos programok iránt és külön kategóriát képvisel az ismereteket bővítő, tudást fejlesztő turizmus.

A Sárvíz mellékén elhelyezkedő települések együttműködésére létrejött szövetség így a rendszerváltást követő másfél évtizedben fokozatosan, a közös táji, gazdasági és társadalmi adottságokra és kulturális hagyományokra alapozva jött létre.

A kistérség területi egységét leginkább a „víz” határozza meg. A mocsarak lecsapolást követően a térségben a mezőgazdasági termelés vált meghatározóvá:   állattartás (birka, szarvasmarha, valamint a halgazdálkodás), a csatornák pedig az öntözéses földművelés kialakulásának kedveztek. A Malom-, a Nádor- és a Dinnyés-Kajtor csatornák nem csupán az öntözéses gazdálkodás alapját képezik, hanem a térség nagyszámú halastavainak, mesterséges víztározóinak vízellátását is biztosítják. A kistérség jelentős ivóvíz- és termálvíz bázissal rendelkezik. Ez az adottság potenciáli
s gazdasági lehetőségeket rejt magában mind a mezőgazdasági termelés, mind pedig a turizmus fejlesztése területén.

            A turisztikai fejlesztések központi eleme a faluturizmus és az Aba területén feltárt hévíz élményfürdővé fejlesztése, valamint az ehhez kapcsolódó sportcentrum kialakítása. A projekt megvalósítása Aba gazdasági és turisztikai fejlődésének egyik kiugrási lehetősége.

           Jelenleg az egyik legfontosabb turisztikai célpont a kistérségben Tác, és kiemelkedő program a három napos Aba napok rendezvénye. A Sárvíz nap egész kistérségre kiterjedő programja továbbfejlesztést igényel. Hosszabb tartózkodást lehet elérni a falusi turizmus erősítésével. Ennek legfőbb akadálya viszont, hogy kevés a színvonalas vendégfogadásra berendezkedett magánerős szálláshely.

            Székesfehérvár gazdasági fejlődése rányomja bélyegét a térség foglalkoztatottságára is. A kistérségben élő aktív keresők 56,7 százaléka ingázó. Ez a fogyasztói erő megközelítőleg 50 százalékának kiáramlását jelenti a helyi gazdaságból és visszafogó erő a szolgáltatások minőségi fejlesztésében. De negatívan hat a települések belső társadalmi kohéziójára is. A kistérség aktív felnőtt lakosságnak mintegy 10 százaléka munkanélküli, ami elsősorban a szakképzetlenségnek tudható be, hiszen Székesfehérvár munkaerő felszívó képessége nagy, és az utóbbi években munkaerőhiány alakult ki.

            Aba nagyközség költségvetés prioritásait az oktatás és a kultúra kiemelt támogatása mellett az orvosi és szociális ellátásra helyezik. A községben családjóléti és szociális gondozó szolgálat is működik. A kistérség oktatási struktúrájára a Székesfehérvár centrikusság a jellemző. A Sárvíz kistérség településein a tanulási lehetőségek ma még az általános iskolára korlátozódnak. Közép- és felsőfokú oktatás legközelebb Székesfehérváron van. Az Aba Sámuel Általános Iskola 550 diákjával és harmincfős nevelőtestületével a Sárvíz kistérség legnagyobb oktatási intézménye.

            Aba kulturális életének legfontosabb központja a Kultúr Közösségi Ház. Épületében kap helyet a szervezetileg önálló Tanka János Könyvtár és mint bérlő, nyolc éve itt működik a Sárvíz Művészeti Alapiskola, a Sárvíz TV stúdiója és a helyi kábeltévé központ. Mindez az épület zsúfoltságát eredményezi és a kulturális rendezvények szervezését megnehezíti. Az épület egy 250 férőhelyes színházteremmel rendelkezik. Kiállítási helységként a színházterem előterét használják. A kulturális rendezvényeket a Sárvíz TV közvetíti.

            Aba civilszervezetei aktívan jelen vannak a község és a térség életében. A rendszerváltást követően a már korábban is működő egyesületek mellett a civilszervezetek sokasága alakult: 22 egyesület. Civil kezdeményezésre indult meg 1994-ben a mára már mikro-térséggé szerveződött Sárvíz menti együttműködés.

A most folyó fejlesztések lehetővé teszik, hogy Aba 2007-ben kérhesse várossá nyilvánítását. Kevés olyan település van Magyarországon, amely ezért ilyen sok energiát szánt arra, hogy kidolgozza jövőképét. Ennek centrumában az áll, hogy Aba intelligens kisváros akar lenni, amely él a tudásközpontú kor adta lehetőségekkel. A programnak számos eleme van a gyógyfürdőtől az e-közigazgatásig, a technológiai parktól az intelligens lakóparkig. Abának annyira megnőtt a tekintélye, hogy a megyei napilap 2004. szilveszterkor azon ironizált, hogy előbb-utóbb Abához csatolják Székesfehérvárt.

A Sárvíz mentén fekvő települések együttműködése szerves fejlődés eredménye volt. A községek között kialakult szoros kapcsolatok kezdetben a civil szféra kezdeményezésére alakultak ki, amelyet a közös táji és kulturális hagyományok alapoztak meg.

A Sárvíz kistérség aztán 2003-ban önálló statisztikai kistérséggé vált. Jelenleg kilenc települést – Aba, Csősz, Kálóz, Sárkeresztúr, Sárosd, Sárszentágota, Seregélyes, Soponya és Tác – fog össze. A kistérség területe (467,61 km2) meghaladja az enyingi, móri és gárdonyi kistérségek területi méretét) és népessége (22.142 fő) jelentősen megnövekedett, s eléri a statisztikai kistérségek országos átlagát (20-30.000 fő). A bővülés tehát minden tekintetben erősíti a Sárvíz kistérség megyei és regionális érdekérvényesítő képességét. (S) Néhány, a korábbi együttműködésekben szerepet játszó község, mint Kisláng, Cece és Sáregres, nem kerültek bele az újonnan alakult statisztikai kistérségbe, amelynek nyilvánvaló oka a térség területi mozaikosodásának megakadályozása.

A Sárvíz kistérség Fejér megye közlekedési útvonalai által jól behatárolható területen helyezkedik el: északon az M7-es autópálya, délen a 61-es autóút határolja. A települések a Sárvíz Tájvédelmi Körzetet közrefogó két út – a 62 és a 63-as út – mentén helyezkednek el A két út közötti keresztirányú közlekedést a Tájvédelmi Körzetet átszelő, Sárkeresztúrt Kálózzal összekötő út és a Kálóztól Kislángra vezető utak biztosítják. Összességében tehát a Sárvíz kistérség egységét a jó állapotban lévő közlekedési utak is erősítik, amelyekre fűzérszerűen kapcsolódnak fel a települések.

A közös hagyomány mellett a Sárvíz kistérségben közös a jövőkép. Az információs társadalom megvalósítása érdekében 2002-ben a települések elkezdték a közös intelligens fejlesztési stratégiájuk kidolgozását, amelynek központi kérdése a kistérség információs közműrendszerének kiépítése, az elektronikus közigazgatás rendszerének kialakítása, a helyi társadalom és gazdaság felkészítése az információs korszakváltásra, s nem utolsó sorban, a térség környezetvédelmi problémáinak egységes megoldása. A stratégia célja egy hét-tíz évre szóló, az európai követelményeinek megfelelő cselekvési program kialakítása volt.

Az információs társadalom gyors és hatékony megvalósítása, valamint a térség gazdasági, környezeti és kulturális fejlődése érdekében a Sárvíz mentén fekvő települések elemi érdeke, hogy korábbi, a települések együttműködésén alapuló laza kapcsolataikat szorosabbra fűzzék, és önálló kistérséget hozzanak létre. Ez a Sárvíz kistérség ma tehát az egyik olyan kistérség Magyarországon, amely szerves fejlődés útján, a települések és önkormányzataik közös akaratából jött létre, s ami talán még ennél is fontosabb: a közös jövőkép alapján <sp
an>hosszú távon is együtt akarnak dolgozni.

 

3. Az abai-sárvízi módszertan átfogó jellemzése és elemei (a sárvízi modell lényege)

 

Nézzük előbb a Sárvíz kistérségnél a tervezés módszertani jegyeit.

Ha valaki tüzetesen végigolvassa az abai és a sárvízi elkészült stratégiákat, könnyen arra a megállapításra juthat, hogy ezek a stratégiák – noha akkor még nem volt készen a most megszületett kistérségi tervezési módszertan – magas szinten megfelelnek a most érvényes tervezési módszertannak. Miért állíthatjuk ezt?

• A kilencvenes évek közepétől Aba (és a többi település) önkormányzata kulcsszerepet vállalt a stratégiai tervezés elindításában;  
• A stratégiákban helyzetkép-elemzéseknél alkalmazták a SWOT-elemzést, az értékelések nem ragadtak le a nyilvánvaló statisztikai adatsoroknál, a helyzetkép feltárás nem csak a közelmúltból és a jelenből indult ki, hanem a jövő (hazai és európai) kihívásaiból is;
• Az abai nagyközségi és a sárvízi kistérségi stratégiák egyik nagy előnye, hogy tudatosan és sokoldalúan tervezte meg a jövőképet és a jövőképből fakadó hosszú és rövid távú stratégiákat. (Már a kilencvenes évek végén globális-lokális térben gondolkodtak.);
• A stratégiákhoz minden esetben feltárták, feldolgozták a települések polgárainak elképzeléseit, javaslatait, sőt jövőálmait is. (Ennek a törekvésnek módszertani mintáját adták a holland szakértők vagy a társadalmi szerződést előkészítő interjúkészítők.)
• Az elkészült stratégiákat, programokat mindig gondosan illesztették a megyei, a regionális és az országos kormányzati elképzelésekhez. (Ezt persze megkönnyítette, hogy Fejér megyének és Közép-Dunántúl régiónak már az ezredforduló után elkészült a térségi információs társadalom stratégiája.)
• A stratégiák nem tartalmaznak még projektmegvalósítási forgatókönyveket, ám a stratégiák többségében – a korábbi operatív programbeli követelményeknek megfelelően – elkészültek a projekttervek.

     Ma azt mondanánk, hogy a tervezés modellkísérleti szinten folyt. Ezért nem véletlen, hogy Abán és a Sárvíz kistérségben készültek generális stratégiák, s készültek egymást kiegészítő részstratégiák.

 

Generális stratégiák	Részstratégiák
Vidékfejlesztési stratégia (2001-2007)	Ökoturisztikai fejlesztés (2003)
Intelligens Aba, Intelligens Sárvíz kistérség (2001, 2003)	Oktatási stratégia (2003)
Ökofolyosó stratégia (2003)	Kistérségi arculatterv (2004)
Dél-Kapuja stratégia (2004)	Mezőgazdasági program (2004)
Helyi társadalmi szerződés stratégia (2004)	Technológiai park és tudásalapú lakóközösség program (2004)
Közszolgáltatási stratégia (2005)	Integrált jóléti stratégia (2006)
Stb.	Stb.

 

Ebből a táblázatból látszik, hogy a generális stratégiák egyaránt születtek a lemaradás behozására (vidékfejlesztés, közszolgáltatás) és a jövő gyors elérésére (intelligens stratégia, helyi társadalmi szerződés, stb.). Ám a táblázatból az is kiderül, hogy hátra van még (mint számos kistérségben) a stratégiák egységes keretbe, egységes rendszerbe adaptálása.

Nézzük részletesebben a Sárvíz kistérség tervezési-módszertani modelljének tartalmi jellemzőit:

• Erős kezdeményező központ jött létre (Kossa Lajos abai polgármester és kistérségi elnök) vezetésével; a kezdeményezés lényege, hogy a mentalitásbeli előnnyel ledolgozni a helyzeti hátrányt;
• A kezdeményező központ rögtön stratégiai központtá vált és elindult a stratégiai tervezés, sorra születtek meg a távlatos stratégiák, (ide kapcsolódik az Autonóm Sárvíz Kistérség koncepciója);
• Aba és a Sárvíz kistérség vezetői (polgármesterei, jegyzői, önkormányzati képviselői, szakértői) folyamatosan vállalják, hogy elsőként, gyakran a korszak rutinját messze meghaladó programok és projektek mellé állnak;
• A külföldi tapasztalatok segítségével is elfogadják, hogy nem csak a kistérség hátrányos helyzetéből, hanem Európa és Magyarország lehetséges és optimális jövőjéből kell kiindulni. (Vállalták, hogy a korszak horizontját meghaladó jövőképeket gondolnak végig.);
• A tervezésbe rögtön bevonták a helyi polgárok folyton bővülő köreit, és ezt a partneri viszonyt intézményesítették, majd elsőként Abán megkötötték a helyi társadalmi szerződést; ez egyben előkészíti a döntéshozatal új módszertanát, amely már támogatja a részvételi demokrácia modelljeit;
• Tartalmilag a sárvízi modell lényege, hogy egyszerre múlt és jövőközpontú programot dolgozott ki, avagy hagyomány- és tudástársadalom központú stratégiát választott; méghozzá úgy, hogy a különböző fejlesztési irányokat (gazdaság és ökológia, információs társadalom és kultúra, kistérségi jóléti rendszer és intelligens lakóközösségi park, stb.) ötvözte és összekötötte;
• A helyi szakértők mellett tudatosan választottak ki hosszú távú együttműködésre szakértői csoportokat, intézeteket. A generális stratégia, a információs társadalom, valamint a demokráciakísérlet fejlesztője a Stratégiakutató Intézet Kht, a technológiafejlesztés, a technológia park tervezője a Közép-Pannon Fejlesztési Rt, az arculat-tervezés Ferencz István építész, vagy például az oktatásfejlesztés Hitesy, Bartucz és Hollai Üzleti Tanácsadó Iroda, a Dél-Kapuja projekt Aquaprofit Rt. munkája volt. Mindez azt mutatja, hogy a tervezésbe a helyi szakértők mellett komoly tudásimportot vontak be.
• Az ambiciózus tervezés mellett nem feledkeznek meg a napi, soron lévő, aktuális fejlesztésekről (csatornázás, iskolafejlesztés, stb.).
• Nem utoljára, de a felsorolás végén meg kell említenünk, hogy Abának és a Sárvíz kistérségnek a magas minőségű tervezés tette lehetővé, hogy minden évben sorozatban nyerje meg a megyei, a regionális és országos pályázatokat.

A Kistérségi Tervezési Módszertan bevezetőjében a következő mondat szerepel: a kistérségi tervezéssel „helyesnek véljük azt a sokfelé már felismert kistérségi tudatot és identitást erősíteni, amely szerint a kistérségek nagy többsége képes lesz önmagát egyfelől versenyképessé tenni, másfelől pedig a versenyképesség előnyeit is kihasználva folytatni a belső építkezést.” Abán és a Sárvíz kistérségben a kistérségi tudat és identitás megerősödött és ennek révén saját belső-külső versenyképességüket jelentősen növelték.

 

4. A kistérségi „parlament” és a helyi társadalmi szerződés tapasztalatai

 

Aba és a Sárvíz kistérség tervezési gyakorlatából és eredményéből most néhány fontos elemet részletesen ismertetünk. Még egyszer visszatérünk arra, hogy ez a kistérség soha nem tartozott a fejlett, vagy a sikeresen felzárkózott kistérségek közé, így – ez is a sárvízi modell lényege – a fejlett kistérségek közé éppen avval akartak és akarnak felkerülni, hogy először is az új szemlélettel és módszertannal terveztek és terveznek.

A sárvízi tervezési és a helyi társadalmi innováló stratégiának először két egyedi (máshol még nem vagy csak később kezdeményezett) modelljét mutatjuk be: a kistérségi „parlamentet” és az abai helyi társadalmi szerződés programját. Elsőként röviden összefoglaljuk a kistérségi „parlament” (avagy kistérségi „alkotmányozó gyűlés”) tervét és gyakorlatát.

A Sárvíz kistérségben 1994-től elmélyült gondolkodás kezdődött arról, hogy a sárvízi településeket hogyan fogják össze, a közösségek hogyan erősítsék egymást. Ma bármennyire is elvontnak tűnik, már akkor evidens volt a települések és vezetőik előtt, hogy egyrészt együttgondolkodás, másrészt együttlét, harmadrészt együtt-cselekvés szükséges. Igen ám, de mi kell ehhez? Először is kistérségi identitás, aztán közös szimbólumok (címer, zászló, stb.), amelyek már növelik az identitást, végül közös önkép és jövőtudat (ezért indult el például a Sárvíz Tükör című lap). Az ezredforduló után egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kistérség tényleges megerősödése kifejezetten tervezési-szervezési probléma is. Ekkor vált közös felismeréssé, hogy önmagában nem elég, ha a polgármesterek találkoznak rendszeresen, ezért azt a megoldást választották, hogy 2003-től évente egyszer-kétszer összehívták a kistérség minden önkormányzatának helyi képviselőit is. Az önkormányzati testületek tehát együtt üléseznek, együtt terveznek, és együtt döntenek. (Az első ilyen kistérségi „alkotmányozó gyűlést”, avagy „parlamentet” 2003. április 26-án tartották.)

   Mára már kialakult a kistérségi „parlamentek” két típusa: a munkavégző és az ünnepi kistérségi együttes testületi ülés. A munkavégző „parlamenten” döntöttek például a Sárvíz Önkormányzati Társulás megalakulásáról, vagy az önálló kistérségi státusz megpályázásáról, vagy a különböző (külföldi és hazai) partnerekkel együttműköd
ési szerződés megkötéséről. Ennek a társulásnak az volt az elsődleges feladata, hogy dolgozza ki az együttműködés koncepcionális alapjait, tárja fel az együttműködés elsődleges célterületeit és állítson össze egy megalapozó program és projekt portfoliót a lehetséges támogatási források elérhetőségének a megalapozására.

2004. május 12-én pedig például ünnepi együttes testületi ülésen felavatták a Sárvíz zászlót, ugyanakkor bemutatták és megvitatták a kistérség jövőképét. Ez a kistérségi „parlament” tehát egyrészt úttörő politikai-társadalmi elképzelés, amelyet nem felülről (az országos parlamentből) kezdeményeztek, másrészt ezt az alulról induló kezdeményezést higgadtan, konzekvensen végigvitték, harmadrészt pedig azért is sikert hozott, mert ez a megoldás „benne volt a levegőben”, mert ki kellett valamilyen kooperációs-kohéziós önkormányzati formát találni. A kistérségi „alkotmányozó gyűlés” kitalálása már közelebb vitt a részvételi demokráciához, amelyet a társadalmi szerződés kapcsán mutatunk be.

Második modellként bemutatjuk a társadalmi szerződés és a Magisztrátus létrehozásának folyamatát.

Világszerte a részvételi demokrácia, a helyi demokrácia vagy a közösségi demokrácia kiszélesítésének programja már minimum több mint tizenöt éves múltra[2] tekint vissza. Összességében mégis megállapíthatjuk, hogy megvalósításának egységes rendszere még nem alakult ki, annak ellenére, hogy szinte nincs egyetlen ország, kontinens vagy nemzetközi szervezet sem, amelynek politikai célkitűzései között ne szerepelne a „demokrácia demokratizálásának” programja.

A részvételi demokrácia eszméjének gyors terjedését mindenek előtt az teszi indokolttá, hogy napjainkra a globalizációs folyamatok egyre erősödnek, s áttörve a gazdaság területét, az információs rendszerek terjedésével elérte a szociális és kulturális szférát is. Ebben az összefüggésben a részvételi demokrácia programja nem tekinthető másnak, mint a lokális világ védekező mechanizmusának a helyi társadalmi, gazdasági és környezeti érdekek valamint identitás megőrzése érdekében. Ez a tény egyszersmind érthetővé teszi a megvalósításban tapasztalható különbségeket is. Hiszen a világ különböző pontjai nem csak más és más mértékben érintettek a globalizációtól. A változatosság okainak másik forrása a helyi demokratikus hagyományokban keresendő, amelyet nagymértékben befolyásol egy adott terület gazdasági és szociális állapota, a meglévő intézményrendszer működőképessége stb.

A civil társadalom kutatások nagy többsége a pillanatnyi állapot felmérésére koncentrál. Ezzel szemben most mi egy rendkívüli lehetőséghez jutottunk, amikor egy a kutatás kezdetekor indult társadalmi kísérlet változásainak nyomon követését végeztük. Fejér megyében már közel tíz éve a legdinamikusabban újat akaró településnek Aba számít, nem véletlen tehát, hogy Aba vezetésével önálló kistérség jöhetett létre. Aba regionális és országos figyelmet, sőt érdeklődést akkor váltott ki, amikor 2004 nyarán megkezdődött a részvételi demokrácia fejlesztésének kísérlete, amit a helyiek röviden demokrácia-kísérletnek vagy társadalmi szerződés programnak neveznek. Ennek az elképzelésnek van, vagy inkább lesz egy harmadik eleme, az e-demokrácia és az e-közigazgatás fejlesztése, ám ehhez Aba nem nyerte meg 2004-ben az e-közigazgatási NFT GVOP pályázatot, ami így csak egy-két múlva kezdődhet.

Miről is van szó? Két lépésben szeretnék a demokrácia működését javítani. Először az önkormányzatok között, aztán az önkormányzatok és a helyi (civil) társadalmak között.            

Konklúzióként annyi emelhető ki, hogy az Ipari Korban a civil társadalom tehát lényegében a bürokrácia és a hatalmi berendezkedés ellentéteként jött létre, mindenekelőtt az egyének érdekeinek érvényesítése és védelme érdekében és csak akkor működik megfelelően, ha az állampolgárok a köz érdekében is áldozatot hoznak. Ma természetesen az a kérdés, hogy az új típusú globalizáció és lokalizáció világában ezek a korábbi és tegnapi értelmezések helytállóak-e? Az elmúlt egy-két évtized európai és magyar társadalomfejlődése mennyire alakította át a lokális civil társadalmakat és ezek alapján milyen mértékben szükséges új definíció?

Ha az abai demokráciafejlesztési modellkísérlet előtt megkérdeztünk volna tíz vagy száz szakértőt, hogy Magyarországon 2005-ben van-e reális esélye egy ilyen társadalmi kísérlet indításának, valószínűleg mindnyájan azt válaszolták volna, hogy nincs, vagy igen kicsi az esélye. Ha ez valóban így lenne, akkor Abán el sem indulhatott volna a demokrácia-kísérlet. Ha azonban a társadalmi szerződés megköttetett, akkor a civil polgárságról és társadalomról alkotott képünk nem igaz, vagy nem pontos. Mi is történt?

Aba polgárai a következő programtervezetet kapták meg 2005 februárjában. Az ezekben a hetekben elkészült és közreadott dokumentumok közül ez vált a legfontosabbá, mert ez foglalta össze 12 pontban a részvételi demokrácia kifejlesztésének programját

„Örömmel állapítjuk meg, hogy Aba egyszerre a múlt, a jelen és a jövő lehetséges városa. Abának van múltja, mert a múltat fontosnak tartja, és a hagyományokra akar építkezni. Abának van jelene, mert tudja, hogy mit akar, és már kéznyújtásnyira van attól, hogy nagyközség helyett igazi kisváros legyen. Abának van jövője, mert van végre egy olyan település, amely világos és messzire mutató jövőképpel rendelkezik.

Abának a jelenben az egyik legnagyobb gondja az, hogy önmagát hogyan szervezze meg jobban, és polgárainak többségét hogyan emelje fel a részvételi szabadság állapotába.

Ez a furcsa megfogalmazás arra a problémára keres választ, hogy Magyarországon szinte minden településen a helyi polgárok egyáltalán nem, vagy csak részlegesen lehetnek falusi vagy városi világuk belső alakítói. Ezért döntött úgy Aba nagyközség önkormányzata, és a részvételt már igénylő lakossága, hogy az előbbi helyzeten megpróbál változtatni, és a település minden polgárának felkínálja az aktív szerepet egy társadalmi szerződés keretében.

Mindennek a tudatában kinyilvánítjuk, hogy az abai társadalmi szerződés és egyben demokráciakísérlet a következ
ő programot fogadja el:

• A társadalmi szerződés deklarálja Abán, hogy a részvételi demokrácia kiépítése megkezdődött. Ezt maga az önkormányzat döntötte el, amikor testületi határozattal elindította a társadalmi szerződés létrehozásának folyamatát.
• A társadalmi szerződés Abán minden állampolgárnak, minden családnak és minden utcaközösségnek intézményesített formában lehetővé teszi, hogy a mai nagyközség s a közeljövő városában részt vehessen a jelen és a jövő formálásában.
• A társadalmi szerződés azt akarja elérni, hogy a helyi részvételi demokrácia megvalósuljon, és ennek a jóvoltából a helyi társadalmat a szétesettség helyett az egymáshoz fűzöttség jellemezze.
• A társadalmi szerződés legfontosabb célja, hogy az abaiak egymásra figyelve, és egymást segítve megvalósítsák messzire tekintő jövőképüket.
• Ez a szerződés tíz évre szól, mert maga a program is a tízes évek közepéig fogalmazódott meg, de a szerződés hosszabbítható, ha eredményes lesz. A társadalmi szerződés lényege az, hogy létrejövő megállapodás és a részvételi demokrácia segítségével Abán mindenkinek javulhasson az életminősége.
• Az életminőség emelését szolgáló program elkészült. Ennek magjában az áll, hogy Aba az európai és a magyar információs- és tudástársadalom korszakában nem egyszerűen város, hanem intelligens (tudásszerető és tudást alkalmazó) város lehessen.
• Nem kevésbé lélekemelő távlatot jelent a Dél Kapuja program, amely Abának konkrét civilizációs és kulturális fejlődést kínál: a gazdaság fejlesztésben technológia parkot, gyógyvizes turisztikai élményparkot, intelligens lakótelepet, valódi és kultúrált városközpontot, természeti és környezeti rekonstrukciót, a hagyományokhoz való visszatalálást, kölcsönös emberi tiszteletre építő világot, az emberek és intézmények közötti értelmes dialógust, és egyáltalán olyan városi környezetet és klímát, amelyben a település szélén élők sem érzik azt, hogy ki vannak rekesztve.
• Aba már boldogan nézhet hátra, hiszen a legnehezebb első lépéseken túl van: az önkormányzat által elfogadott fejlesztési programmal 2004. őszén a teljes lakosságot képviselő és sokak részvételével megtartott falugyűlés azonosult.
• A társadalmi szerződés tehát nem akar egyebet, mint azt, hogy a helyi polgárok lelkileg és szellemileg azonosulhassanak a közösség jövőképével, és ennek következményeként ki-ki személyesen, vagy közösségi fellépések keretében folyamatosan részt vehessen a jövő kis városának létrehozásában. Ebből az is következik, hogy a tervek valóra váltásáért nem csak a döntéshozók, vagy az intézmények, hanem minden egyes ember és család is felelős. Jelképesen mondva: mindenkinek újra rendet kell tartania háza kertjében és az a háza előtt, az utcán.
• Ezért hoztuk létre a strukturált párbeszéd rendszerét, hiszen az abai utcaközösségek tagjai megválasztották képviselőiket, és képviselők pedig létrehozták saját közös civil intézményüket, amivel megteremtették a tényleges párbeszéd hiteles feltételét.
• Az intézményes párbeszéd fóruma ugyanakkor vállalja, hogy a régi idők módján, a régi idők technikáival nem tolja háttérbe az állampolgárt, a következő tíz évben folyamatosan lehetőséget teremt minden cselekedni akaró helyi polgár és család személyes részvételére a döntésekben és a cselekvésekben.
• Végül ezt az új demokratikus ügymenetet és közösségi együttműködési hálózatot hosszú távon is működőképessé teszi, hogy támogatóként és ösztönzőként ott áll mögötte a helyi önkormányzat.

A fenti szempontok ismeretében és tudatában mindnyájan kijelentjük, hogy a részvételi demokrácia programját elfogadjuk, a társadalmi szerződés intézményes rendszerét működtetjük, és minden akármilyen helyi okból induló civakodás helyett a kölcsönös tisztelet és egymásra odafigyelés jegyében hosszú távon szerződünk arra – mint a bevezetőben említettük – Aba jövőképéből valóságos jövő legyen.

     Legyen Aba Magyarország egyik legszeretetreméltóbb és polgáraihoz leginkább jóságos, hagyományokra építő, a kultúrát továbbvivő, Európa figyelmére is méltó, intelligens-bölcs kisváros.

      Közösen kérjük, hogy ezt a társadalmi szerződést minden abai család egy-egy képviselője egyetértő kézjegyével lásson el.”

Hol is tartunk most? Először is, a helyi társadalom belső közpolitikai kondíciója valószínűleg jobb, mint azt sokan feltételezik. A rendszerváltás után minden jel szerint a családok többsége mégis annyira stabilizálta magát, hogy az életfenntartás mellett már (ha csak részben is) a közösség ügyeivel is törődhet. Az elmúlt harminc-negyven év második gazdasága pedig számos olyan nem adómentes jövedelemforrást tálalt, amelyben a munkát és jövedelmet-keresők akár kifulladásig hajthattak családjuk életszínvonala emeléséért. Nem mellékes tényező, hogy a legaktívabb és gyakran a leghangosabban közszereplésre vágyók egyrészt már kipróbálhatták magukat, másrészt annyi kudarcot éltek meg a pártpolitikai küzdelmekben, hogy jelenleg már nem töltik ki a helyi politikai teret.

Másodszor, sokszor elképesztő a jövőhiány, s nem meglepő, hogy nagyon sok ember mit sem ért saját szűk világán túl. Abán is azt tapasztaltuk, hogy a kisebbség számára változatlanul probléma a kenyérgond, ám a többséget olykor már jobban izgatja társadalmi helyzete, a községen belüli presztízse. A normális polgárban ott van belül a segíteni akarás, s ha ezt az akarást előhívják, jó ügyért viszonylag könnyen megmozdul. Cselekvésének legnagyobb gátja (ha nem ismeri fel, akkor is) a cselekvési alternatívák ködössége. Senki nem mondta ezt így, ám az utóbbi hónapokban azt tapasztaltuk, hogy az elfogadott és mindenkihez eljuttatott jövőképek jótékonyan hatottak.

Harmadszor, az emberek Abán is, mint bárhol máshol Magyarországon, nagyon nem hisznek a politikának, nem egyszer kiábrándultak minden kormányzati akaratból, de ez a politikai csömör és üresség mintha eltakarítana az útból számos – gátat jelentő – félelmet, fenntartást. Az emberek ugyan sok mindenen túl vannak, nem könnyen hisznek, ugyanakkor nyitottabbá válnak, és érzékenyen reagálnak minden mozgáslehetőségre. A helyi társadalom középrétegei mintha lassan eljutnának oda, hogy fogékonyak a „város”, avagy a lassan városiasodó „falu” közügyei iránt.  

Negyedszer, pedi
g feltehetően túl keveset tudunk a belső változásokról. Aba sokszorosan hátrányos helyzetű, ám társadalma szeretne kitörni a hátrányok közül. Közben pedig lassan felismerhetővé válik, hogy a civil társadalom fogalmát eddig rosszul definiáltuk, a használt kategóriák és értelmezéseik mintha megakadályoznák a változások felismerését. Nem véletlen, hogy a tapasztalok alapján magunk is újragondoltuk a civil társadalom teóriáit és működését. Abán a civil társadalom tehát – a korábbi feltételezésekkel szemben – olyan állapotban volt, hogy az első tisztes megszólításra megmozdult, s a kisebbség személyesen elment megválasztani a civil képviselőket.

Abán nem kell nyerni a demokrácia-kísérletnek. Nem az a legfontosabb, hogy minden sikerüljön, s nem okoz majd kudarctudatot, ha negatív tapasztalatok is gyűlnek majd. Egyszerűen annyi a feladat, figyeljük, mi történik a változások közben, csendben szemléljük, hogy milyenek a szereplők önértelmezései, kövessük nyomon, hogy miben (és hogyan) épül, vagy erodálódik az abai részvételi demokrácia kísérlet. A kulcskérdés nem csak a közcselekvés hatásossága, hanem a lokális társadalmi tudat alakulása. A jövő – akármilyen is lesz – a személyes és közösségi tudatfejlesztéseken múlik. Lehet, hogy semmi érdemleges nem történik, lehet, hogy a mai buzgalom szétmálik, s lehet, hogy hetedhét országon túl is híressé váló, tényleges változások mennek végbe.

Az abai részvételi demokrácia intézményesítésének kész a terve. Először is a 24 (majd összesen a harminc) választott civil képviselő létrehozza a saját civil fórumát. Az abai civil szervezetek képviselői szintén megszervezik saját községi/városi koordináló testületüket. Az abai önkormányzati testület változatlanul hivatalban marad és ellátja minden törvényileg szabályozott feladatát. A három testület aztán megszervezte a „csúcsszervezetet”, amely az Abai Magisztrátus nevet kapta. Ez tekinthető helyi parlamentnek is, avagy a helyi polgármesteri hivatal felfogható helyi kormánynak is. De ez a régi logika. Egyik sem teljesen ez, de még nem lehet tudni, hogy igazán mi lesz. Annyi bizonyos, hogy a részvételi demokrácia akkor lesz teljes és tényleges, amikor az abai e-önkormányzás és e-közigazgatás létrejön, hiszen attól kezdve az Abai Magisztrátus bármilyen kérdésben bármikor digitális népszavazást is tarthat.

Ma az látszik, hogy legalább négy-hat forgatókönyv lehetséges: a. A civil képviselők és testületeik beleunnak a sok közfeladatba, elfáradnak a sok (ha így minősítik) szélmalomharcba, vagy visszahúzódnak, ha a helyi polgárok érzelmileg-lelkileg nem támogatják őket. b. Ha a folyamatot eddig generáló polgármester (és kollégái) fáradnak el, vagy más fejlesztés köti le energiákat, például a kistérség fejlesztése, ha az Abai Magisztrátusban (folyamatosan) nem nevelődik ki néhány közbecsületnek örvendő új közösségi vezető, akkor esetleg a demokrácia modellnek elfogynak az emberi erőforrásai. c. Ha öt éven belül Aba nem válik valóban, legalább részben intelligens kisvárossá, s akkor az Abai Magisztrátus minden csoportja egészen vagy félig-meddig hitelét veszti. Ha Aba valóban szeretetre képes kisváros lesz, a részvételi demokrácia modell magyar vagy/és európai mintává válik. d. Ha az új század első két évtizedében Abán minden erőforrást mozgósítanak, minden lelki, tudati, spirituális erőforrást, akkor a részvételi demokrácia részben vagy egészben valamilyen szakrális demokráciává válik. e. Az e-közigazgatás kialakulása és megerősödése után Abán minden fontosabb kérdésben e-népszavazás dönt, de minden döntés előkészítése, megismertetése és végrehajtása az Abai Magisztrátus feladata lesz, akkor tartósan megszilárdul a részvételi demokrácia, a strukturált párbeszéd, vagy az új demokrácia együgyű, látványos, tyúkperekkel, netán valós érdek- és értékharcokkal teli, konfliktusos modellje jön létre.

        

5. Az új közszolgáltatások és a technológiai park koncepciója

 

Aba nagyközség, majd megalakulásától (2004. június 24-től) a Sárvíz Többcélú Kistérségi Társulás (STKT) kilenc községének elöljárói és lakosai az elmúlt években sokat tettek azért, hogy a térség perspektivikus, fenntartható, az integrált helyi jóléti rendszer szempontjait is felhasználó, komplex fejlesztését megalapozzák. A 2000-2005 között készült számos fejlesztési koncepció, dokumentum, pályázati anyag közös eleme: a szellemi erők arra törekszenek, hogy a kistérség hagyományai, társadalmi tőkéje, erőforrásai az információs kor lehetőségeit felhasználva összehangoltan szolgálják a fenntartható fejlődést, a népesség méltó boldogulását.

A Sárvíz kistérségben az elkészült stratégia négy közszolgáltatást, s ezekből háromra (az ellenőrzési közszolgáltatást kivéve) összesen négy intézményt tervezett meg: SÁRVÍZ Kistérségi Szociális Szolgáltató Központ (SÁSZOK), SÁRVÍZ Kistérségi Központi Orvosi Ügyelet (SÁKORVÜ), SÁRVÍZ Oktatási Szolgáltató Iroda (SOSZI), SÁRVÍZ Közlekedés-fejlesztési koncepció (SÁKÖF).

Aba egyik legnehezebb feladata az lesz, hogy – akár ipari, akár innovációs vagy egyéb alternatív, helyi gazdasághoz, agráriumhoz, falusi turizmushoz kötődő projektekben gondolkozik – sikeresen különböztesse meg magát az ezeken a piacokon versenytársként megjelenő településektől. Helyzetét viszont javítja, hogy a térségben egyetlen K+F-re koncentráló technológiai park sincs és nem is terveznek egyelőre. Ennek a parknak olyan tematikát javasolunk, amely három-négy fontosabb kutatási-fejlesztési iránynak prioritást ad. Ilyen prioritás lehet a fizikai-műszaki, és a biológiai-bioinformatikai program.

A két fő program mellé még egyéb irányultság is felvehető. Meglepően kevés a megyében az ökoturizmushoz és a biogazdálkodáshoz kapcsolódó kezdeményezés, pedig mind a meglévő helyi adottságok mind pedig a piac felvevőképessége indokolnák az ilyen irányultságú projekteket. Magyarországon a beutaztató turizmus pár éve nagyon sikeresen lovagolja meg azt az új trendet, amely a vidék természeti és társadalmi értékeit emeli az aktívan pihentető idegenforgalom legkurrensebb szolgáltatásai közé.

Nem helyi turizmusfejlesztési céllal javasoljuk Abának a súlypontok áthelyezését erre a területre is. Az ipari-technológiai központokban, a kutatás-fejlesztésben újabban egyre gyakrabban helyet, sőt vezető szerepet kapó ágazat a biotechnológia, amely félig élet-, félig pedig műszaki tudományként, a legkomplexebb tudásokat egyesíti.

Koncepciónk egy olyan létesítmény te
rvét vázolja fel, amely a helyi mezőgazdaság erőforrásaira alapozva, de a korszerű biogazdálkodás irányelvei és módszerei szerint célozza meg egy többfunkciós technológiai park részeként biopark, ökopark létrehozását is.

A Biopark a következő területeknek és tevékenységeknek adna otthont: kutatás-fejlesztés az agrár- és környezettudomány, s a biotechnológia területén; biogazdálkodási mintagazdaság, biofarm, élettudományi oktatóközpont; öko-élménypark.

Biofarmok egyre nagyobb számban létesülnek az országban, hiszen a külföldi piacokon (és egyre inkább a hazaiakon is) valós igény jelentkezik a természetes úton előállított mezőgazdasági termékek iránt. Az élettudományi oktatóközpont és az öko-élménypark már elsősorban az idegenforgalomra építve működne, miközben komoly ismeretterjesztési és oktatási feladatokat is ellátna. Egy olyan parkról van tehát szó, amely sajátosan ötvözi egy technológiai és egy élménypark tulajdonságait, továbbá igyekszik maximálisan kihasználni a létesítményen belül érvényre jutó szinergiákat.

A Közép-Dunántúli Régió számára készített fejlesztési stratégia azt a célt tűzte ki, hogy a régió egyedi érdekeit, földrajzi és természeti adottságaiban rejlő lehetőségeit, továbbá jelenlegi tudáspotenciálját kiaknázva a fenntartható fejlődés pályájára állítsa a térség gazdaságát. Lényeges stratégiai elemek a megteremtendő tudásgazdaság, a technológiafejlesztési övezet, a távoktatás új formái, központjai, az információ szabad elérhetőségét lehetővé tévő szélessávú, gyors hálózatok, illetve a meglévő infrastruktúra hatékonyabb kihasz­nálása.

A technológiai fejlesztési övezet kialakításában igen hangsúlyos szerepet kapnak az ipari parkok. A régióban jelenleg 29 ipari park működik, amelyek a multinacionális cégek, az innovatív technológiákat meghonosító nagy vállalatok, de ugyanúgy az egyre nagyobb számban betelepülő kkv-k és kutatóközpontok jelenlétével a régió iparának, szolgáltató szektorának és tudásfejlesztésének motorját jelentik.

A földrajzi pozícióból adódó egyik lehetőség, hogy az autópálya közelségének köszönhetően a parknak infrastrukturálisan nem lesz nehéz bekapcsolódnia a két város közötti gazdasági vérkeringésbe. Az M7-es autópálya természetesen nem csak e két várost hozza közelebb, hanem a Magyarországon átmenő délnyugat-északkelet irányú nemzetközi kereskedelmi forgalmat is. Ez az infrastrukturális adottság felbecsülhetetlen értékű egy olyan ipari park számára, amely számít a külföldről érkező tőkebefektetésekre és kapcsolatokat kíván építeni a nemzetközi tudás- és technológiatranszfer fejlesztése érdekében.

Mivel a régió ezen részében más kistelepüléshez kötődő jelentősebb ipari park nem található, Aba egy régiós decentralizált kistérségi ipari park hálózat keleti bástyájává válhat.

A technológiai park projekt lényege: az Abai Technológiai Park műszaki és humán tudományok integrált K+F regionális nagyprojekt, interdiszciplináris kutató- és fejlesztőközpont, technológiai park, intelligens lakótelep és felnőttoktatási központ létrehozása.

Magyarországon Abai Technológiai Park néven – a település több helyszínén – interdiszciplináris tudományos-technológiai kutató- és fejlesztőközpont létrehozása a következők miatt:

• sikeres K+F park, innovációs park modell megteremtése Magyarországon;
• innovatív szellemi erőforrások jobb kiaknázása, s ezzel több kurrens kutatási témakörben versenyképessé válás;
• koncentrált alap- és az alkalmazott kutatások eredményeként világpiacon értékesíthető tudástermékek fejlesztése;
• a magyar kutatási és fejlesztési kapacitás intenzívebb megjelenítése, megismertetése a hazai és globális tudáspiacokon
• Dél Fejér megyében a tudásalapú gazdaság erősítése, az innovációs vállalkozások számának növelése.

Ha az Európai Unió 2005-ben úgy határozott, hogy kiemelt figyelmet fordít a kutatás-fejlesztésre, ha a magyar kormány ugyanilyen stratégiai szándékot fogadott el, akkor indokolt és reális, hogy Magyarországon K+F központú innovációs park vagy K+F parkok jöjjenek létre.

Az egyik megvalósításra érdemes innovációs park projekt az Abai Technológiai Park.

A XX. században az elméleti fizika, valamint a humán tudományok területén elért eredmények olyan új világlátás kialakítását eredményezték, amelyben a legmodernebb technológiai alkalmazások és a tudatosság magasabb fokának elérésére törekvő új technikák ötvözésével a megismerés új távlatai nyíltak meg a gondolkodó emberek számára. Az interdiszciplináris jellegű kutató- és fejlesztőközpontok világszerte jelentős szerepet játszanak a fenntartható fejlődést szolgáló, környezetbarát technológiák kifejlesztésében és alkalmazásának bevezetésében.

Magyarországon is indokolt olyan többfunkciós intézmény-együttes létrehozása, amely a nemzetközi tudományos együttműködésben egyenrangú partnere lehet a – többnyire magántőke bevonásával és kormányzati támogatással létesített – innovációs K+F intézményhálózata

Az Abai Technológiai Parknak célszerű olyan régióban létrejönni, ahol egyrészt már eddig is elindult a szellemi tőke koncentrációja, az innováció elterjedése, másrészt azonban ott, ahol a szűkebb térségeken belül ez a koncentráció kevésbé ment végbe, mint például Dél-Fejér megyében.

Az Abai Technológiai Park projekt legfontosabb specifikus céljai: az interdiszciplináris kutatások és fejlesztések végzése, valamint az ezekhez szükséges épületek felépítése és működtetése a technológiai-innovációs parkban és végül a kutatások-fejlesztések technikai-technológiai feltételeinek megteremtése:

• három-öt éven át öt-hat interdiszciplináris önálló vagy partnerekkel közös alapkutatás; kétévente öt-hat interdiszciplináris önálló vagy partnerekkel közös alkalmazott kutatás;
• évente három-öt új termék fejlesztése, prototípus készítése és a sorozatgyártás előkészítése;
• a K+F témákban digitális internetes tudástár létrehozása;
• a technológiai parkban több kutatási-fejlesztési főépület felépítése; szolgáltató épületek és lakások építése (menedzsmentnek, kutatóknak, stb.) kutatási eszközök, gépek vásárlása;
• az innovációs parkban megfelelő természeti-ökológiai környezet létrehozása.

Mindez azt jelenti, hogy az Abai Technológiai Park többek között megvalósítja a projekt alábbi specifikus céljait:

• A globális és lokális K+F piac kihívásai szerint a kurrens kutatási területek közül néhányban koncentrált kutatások végzése; ezzel az Abai Technológiai Park a globális tudáspiacon sikeresen legyen jelen,
• Segíteni azt, hogy Magyarország az innovációs-technológiai parkkal elismertebb globális kutatási központtá váljon;
• Az elméleti és az alkalmazott tudás közelítése, az új tudások hasznosítása konkrét fejlesztésekben; elismert pozíció elérése a „jövő tudományai” területén;
• A társadalom általános műveltségi szintjének emelését, kulturális és technikai ismereteinek bővítését segítő projektek elindítása; a lakosság és a kutatók-fejlesztők felkészítése a közeljövőben várható technológiai újdonságok fogadására;
• A K+F szakmai hálózatok interdiszciplináris jelleggel történő összekapcsolása és munkájuk támogatása a technológiai park segítségével,
• A technológiai parkban foglalkoztatott valamennyi munkatárs részére szellemi és szakmai fejlődésüket elősegítő, speciális igényeiknek megfelelő lakópark és felnőttoktatási központ létrehozásával az életminőség javítása, európai szintre történő emelése.

Az Abai Technológiai Park tehát növelheti a magyar kutatók-fejlesztők nemzetközi versenyképességét, elősegíti a társadalom innovatív szemléletű tagjainak bevonását a tudományos kutatásokba, ezáltal biztosítja az emberi erőforrás megőrzését és fejlesztését, és nem utolsó sorban Magyarország K+F iparának mobilizálásával aktívan támogatja a globális tudásközpontot szerep elérhetővé tételét.

 

6. Az új tudásalapú lakóközösség koncepciója

 

A lakóközösségi cél nagyon egyszerű: a kistérségben vagy központjában, Abán ne csak jelentős technológiai vagy gazdasági fejlesztések legyenek, hanem történjen kísérlet arra is, hogy a mindennapi életformát, életminőséget javítsuk. Ennek egyik lehetősége: a lakótér (a személyes, a családi tér, a kisközösségi tér) fejlesztése.

Egy olyan új, tudásalapú kor felé haladunk, amely nem is olyan sokára egyesíti, és egységes rendszerbe helyezi a Földön valaha is létezett összes tudást. Az élet minden területen elkezdődött ez az egységesítési folyamat, legyen az tudomány, gazdaság, politika vagy művészet, és így nem maradhat ki az építészet sem. Az építészet, mint művészet, és mint mérnöki tudomány elsődleges, vezető szerepet tölthet be ebben a folyamatban, bár ma még pontosan az ellenkezője látszik. Részleteiben még a széttagoltság és az öntörvényűség tapasztalható, de nagy egészében már érzékelhető az új szerkezeti háló.

Egy intelligens házakkal és infrastruktúrával elképzelt lakókerület tervezésének alapelve, hogy a szellemisége ne csak szöveges formában legyen érthető, hanem az újfajta hozzáállást képes legyen leképezni is adott területen. Valamint, az egység rendszerű gondolkodásmódot háromdimenziós valósággá alakítja úgy, hogy az tudatosan, vagy tudattalanul kihasson az ott élőkre, és a részükké válhasson. Egyfajta univerzális rendszer kerül megfogalmazásra, amelynek sűrített lényege az, hogy a rész és az egész viszonya egyenrangú. Nincs alárendeltség, mert a rész önmagában és a rendszeren belül is ugyanakkora jelentőséggel bír, mint maga a lakókerület és a környezete közti kapcsolat vagy a ház és lakókerület kapcsolat.

Az abai intelligens várossá válás stratégiájának megvalósítása érdekében a lakókerület/lakóközösség tervezése során az alábbi szempontokat kellene figyelembe venni:

Az építészeti térképzés elsődlegesen jeleníti meg a társadalom szellemi igényeit és gazdasági, életfelfogási hozzáállását a jelenhez. A múltat megvizsgálva és a jelen hozzáállásunkkal a jövőnk életképtelen. Csak a jelenben megtett radikális gondolatváltoztatás adhatja át nekünk a menekülési lehetőség kulcsát. Ugyanazzal a gondolkodásmóddal nem lehet megoldani a jelen problémáit. Az építészetnek mindig is volt előremutató, tudorformáló ereje, melyet a XX. század lakótelepeivel, tipizált építéstechnológiai rendszerivel ki is használt. Azonban az eredmény nem adta azt a végeredményt, amit vártunk. Az emberek új közegbe helyezése rengeteg társadalmi feszültséget keltett. Ma viszont oly mértékben kitágult és folyamatosan tágul befogadóképességünk határa, hogy a régi módszert újra kipróbálva és egy újfajta, egységesebb gondolkodásmóddal párosítva – valamint saját szemléletünk tágításával, de nem behatárolva a végeredményt – hatással lehetnénk a társadalmi gondolkodás átalakulásának gyorsításában. A jövő lakáskultúrája és életformája teljesen új hozzáállást igényel építészeti térképzés, eszmeiség és gondolkodás valamint kreativitás területén is. Az elmúlt századnak az ősi kultúrák és tudásuk iránti nagyfokú érdeklődése nem volt véletlen és semmiképpen sem volt hiábavaló, mert mára meghozta eredményét. Egykori eleink sokkal komplexebben és egységesebben látták a világot és a leképezhető háromdimenziós valóságot. Mi most újra tanuljuk mindezt. Feltételezhetjük tehát, hogy egy település vagy terület beépítésénél a legősibb módszerek adhatják a legigazabb egységes rendszert.

Ezek az „ősi” strukturális rendszerek nem csak egy egységes rendszert adnak a területnek, mely automatikusan a körülötte lévő „hagyományos” rendszerekkel is megtalálják a csatlakozást, és természetesen képesek beépülni közé, hanem önmagukon belül is külön-külön adnak kisebb rendszereket, úgy, hogy nem válnak ki mégsem az egészből. Ezek a strukturális szerkezetek túlmutatnak téren és időn. Megtalálhatóak a természetben és az életfolyamatokban is. Ilyen például az élet virága szimbólum, az aranymetszés spirál, a kabbala szefirotjai, vagy a magyar őshagyomány világfája. Említsük meg, hogy ezek a jelek – noha ma még kultúrákhoz, illetve vallásokhoz kötődnek – valójában
univerzális szimbólumok. Hamarosan mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy magának az univerzumnak, az életnek, s az életfolyamatoknak a leképezését szimbolizáló jelek és így nem köthetők sem kultúrközösségekhez, sem vallási könyvekhez. Az ilyen és ehhez hasonló természetben megjelenő „semleges” rendszerek, és háromdimenziós struktúrák leképzésével nem csak téregyüttest, hanem a környezettel szimbiózisban élő organikus szerveződést/szervezeti egységet hozhatunk létre. Így élő struktúrát teremthetünk embereknek, és nem csak egyszerűen csoportba rendezett házhalmazt.

Ha megvizsgáljuk az ősi építkezési és térszervezési módokat – például az egyiptomi építészetre gondolva -, felfedezhetjük, hogy a teret alkotó struktúra egyszerre több funkciót is betölt. Nem csak a fenn említett élő struktúrát, és a környezetére reagálni képes rendszert kapjuk meg, hanem van egy harmadik, egy igazán fontos funkciója is. Szellemi, spirituális energiával képes feltölteni a tereket. Ez a fogalom nem ismeretlen. Hiszen a világ minden táján találhatunk olyan szent helyeket, ahol átélhetünk különböző spirituális élményt. A hétköznapi életben is találhatunk úton útfélen ilyen magas energiával töltött helyeket. A templomok és különböző energiaközpontok mind emberek által megalkotott terek, melyek valamilyen speciális struktúra alkalmazásával képes felerősíteni a természeti energiákat. A mai kor technológiájával és tudásával képesek lehetünk már tudatosan alkalmazni és részünké tenni ezeket a pozitív energiákat. Ezen energiák ismerete és felhasználása ma még különlegesnek tűnhet, de hamarosan már természetes lesz, hiszen életünk részét képezik; csak eddig nem tudtunk róla, és így hiánya vagy jelenléte nem is válhatott tudatossá.

Századunk második évtizedének közepére-végére jósolják a hagyományos nyersanyagaink radikális csökkenését, és aztán majd teljes elapadását. A nyersanyagok felhasználást ma nemcsak csökkenteni nem tudjuk, hanem az energia felhasználásunk egyre nagyobb mértékben nő. A kőolajkészletek fogyatkozása egyre radikálisabb változásokat fog követelni az élet minden területén. Nem kellene azonban megvárunk az utolsó pillanatot, hogy változtassunk. A természet önmagában is rengeteg energiával lát el bennünket. Gondoljunk csak a nap, a szél vagy a víz energiájára. Ezen energiák megszelídítése és beépítése mindennapi életünkbe hamarosan létfontosságú üggyé fog válni. A törekvés végső célja, hogy a természeti erőforrások, és a mi energiaigényünk újra harmóniába kerüljön. Ezt ma már jól megközelíthetjük egy kisebb, kb. 30-50 házat magába foglaló területen, és minden akadály nélkül meg is lehet valósítani. A valóságban sajnos nem maga az ember fogja a változást személyes életvitelében véghezvinni, és nem is a társadalom, hanem először az új technológia. Az intelligens technológia lesz képes prezentálni, és a feltételeket biztosítani számunkra ahhoz, hogy az emberek újra visszatérhessenek az ökológiai harmóniába.

A házon belüli gépészet és gépészeti technológia meg fogja haladni minden eddigi elképzeléseinket. Az intelligens házat csak intelligens technológiai háttérrel lehet elképzelni, Az intelligens gépészetnek képesnek kell lennie lereagálni változó szükségleteinket és semlegesíteni abból fakadó szennyeződéseket. A telep hulladékának kezelési megoldása tehát megjelenik az egyes házakban is. A ház működését irányító rendszerre és annak technológiai hátterére pedig, csak az a gondolkodási és hozzáállási formula használható, amelyik szintén egységként kezeli a részt és az egészet, megteremtve így a harmóniát a külső és belső világgal. A rendkívül gyors technológiai fejlődés lehetőséget jelenthet még, hogy segítsen megoldani azon hétköznapi életminőségi problémáinkat, amik ma még egyrészt nem is tudatosak, másrészt kezelhetetlenek.  

Nem elég beépíteni a már előbb említett energiatermelő, harmonizációt, elősegítő technológiákat, és az újrafelhasználó hulladék körforgási rendszereket egy házba. A természetes építőanyagok és burkolóelemek, – valamint: ami még igazán fontos – természetes tároló és rakodó egységek beépítése teremtheti meg az igazi, hétköznapi élményét egy „tiszta” életnek. E mellett a ház belső struktúrájának és külső-belső kapcsolati rendszerének is tükrözni kell a nagy telepstruktúra szellemiségét. A mi nagyban, az kicsiben. Ahogy fenn, úgy lenn. Építészeti feladat tehát az, hogy egy házat olyan teljes egészként kezeljünk anyaghasználatában és térformálásában, mint ahogyan magát ez egész település gondoljuk végig.

Egy ilyen struktúrájú szerkezet tervezésekor a fent említett tervezési elgondolások még nem adják ki a teljes rendszert, bár a mai „hagyományos” rendszerünk teljesnek találná. Azonban itt a teljesség eléréséhez még meg kell terveznünk a jövőt. A jövőnek épületben, illetve településben való megjelenítése vagy soha sem szokott még csak gondolatában sem megjelenni, vagy csak egészen kis időszakra korlátozódik. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy két és félévenként a világ tudása megduplázódik, valamint, hogy egy évszázad alatt életformánk teljesen átalakult, és folyamatosan egyre gyorsuló ütemben alakul át (gondoljunk itt csak az autóra, mobilra, számítógépre, Internetre), akkor a mai tervezésnek a jövőt, mint egyik legfontosabb tényezőt igen is számításba kell vennie. Menjünk hát előre. Amikor egy intelligens ház jellegét fogalmazzuk meg, akkor valójában jövőbeli önmagunkat találjuk ki, akik majd az új technika integrálásával új, tudásközpontú, tudásvezérelt életformát alakítanak ki. A tudásközpontú élet a következő években szükségképpen átformálja a házak, lakások belső szerkezetét és egyúttal a települések szerkezetét is. Ezt a folyamatot pedig az építészetnek nem egyszerűen követnie, hanem mindenképpen előre kell látnia. Ma olyan embereknek tervezünk, amilyenekké majd válni szeretnénk, mert a hétköznapi életünk mögött meghúzódó rendkívüli gyors fejlődés megadja nekünk ezt a biztonságot.

Összefoglalva hagyományközpontú, természetes építőanyagokat használó, ökológiai harmóniát teremtő, intelligens technológiát alkalmazó, szellemi energiákat generáló, tudásvezérelt életmódot szolgáló, a jelenlegi építési-berendezési költségeknél semmiképpen sem drágább, hanem inkább olcsóbb lakókerületet (családi házakból álló, tudásközpontú lakóközösségi parkot) szeretnénk Abán és később a kistérségben máshol is.

     

7. Mi adaptálható más kistérségekben az abai és sárvízi kezdeményező kistérség tervezési módszertanából?

 

A tervezés adaptálható szemléleti-módszertani eredményeiből csak néhányat emelünk ki:

• Stratégiailag két kulcsmozzanat van: a jelenbe-ragadás hel
  yett konzekvens jövőkép-keresés – és a kistérségi társadalom egyre szélesebb körű beavatásával-motiválásával a választott jövőkép alapján való szellemi és társadalmi építkezés beindítása;
• Módszertanilag szintén két elem kardinális: (a) az új jövőkép alapján – és egyben az új jövőkép kidolgozása érdekében – a generális és részstratégiák elkészíttetése, amelyhez elengedhetetlenül szükséges magas szintű teljesítményre képes belső és külső szakértői csoportok kiválasztása és alkalmazása; (b) a koncepciózus tervezés és a tervezésben való társadalmi részvétel javítása érdekében a bátor módszertani innováció vállalása; új és hatékony formák, módszerek kipróbálása, bevezetése.

Ha a hazai kistérségekben egyre több helyen alkalmazzák (a sárvízi kistérségben már alkalmazott) most elkészült kistérségi módszertant, mindenhol hasonló tervezési eredmények születhetnek.