Az egyéni (fizikai vagy pszichikai) erőszak elsősorban az érzelmek elszabadulása, az értelem kontrolljának hiánya, s mindenekelőtt a tudat gyengesége vagy nem használata. A társadalmi erőszak főként a közösségi érzelmek elvadulása, a kollektív ész kontrolljának hiánya és a társadalmi tudat zavara és bizonytalansága.
Az erőszak kultúrája kifejezés azt a tapasztalatot jeleníti meg, hogy posztmodern világunkat változatlanul a személyes és kollektív erőszak uralja, legfeljebb ez ma már finomabb, rejtettebb vagy tompított, mint korábban, bár a viselkedési kulisszák mögött gyakran változatlanul nyers. Ugyanakkor a kezeletlen erő tombolása sokszor – ez is paradoxon – látszólag „kulturált” erőszak. Ez a mézes-mázos, átfestett, stilizált erőszak bármikor átválthat kulturálatlan barbárságba is. Az erőszak egyik tárgya a föld nevű bolygó, vagy tágabban a természet és a második természet, holott az erőszak egyetlen formájával sem orvosolható a fenntarthatatlanság.
[gap height=”20″]
[embeddoc url=”http://strategiakutato-intezet.hu/wp-content/uploads/2015/03/Varga-Csaba-A-fenntartható-társadalom-végl-2.doc” download=”all” viewer=”microsoft”]