Szerintem most kell újraértékelni a V4-ek és Magyarország kapcsolatát az UK-val.
Miként azt a parlamentnek leadott elemzésben is felvetettem, véleményem szerint Cameron igazi célja valószínűleg nem a BREXIT, hanem az UK EU-n belüli újra pozícionálása és megreformálása lehetett, amit a brüsszeli tárgyalásokkal rendesen el is szúrt: nem sikerült a francia-német tandemet meggyengíteni, sőt hála a franciáknak és személyesen Hollande-nak, a tárgyalásokon sarokba szorították. A franciák mindig is rettegtek az angolok EU szerepvállalásának megerősödésétől, amire a britek a „fényes elszigeteltség” magatartásával válaszoltak. Tehették, mert mögöttük egy másik nagy gazdasági közösség, a Brit nemzetközösség állt. Ez viszont, bár még ma is létezik és működik, oly annyira, hogy a nemzetközösség egyes tagjainak polgárai még az angol parlamenti választásokon is szavazhatnak.
A globális változások ugyanakkor új helyzetet kezdenek teremteni. A Brit Nemzetközösség létét nagymértékben veszélyezteti a globális átrendeződés és az UK-hoz való kötődés. India ma már önálló gazdasági régióvá vált, a Csendes-óceániai térségben az USA és Kína versenybe szállt:
- A Csendes-óceániai TTIP eredményeként az UK befolyása erősebb, a brit-kapcsolatok gyengülését eredményezhetik, még akkor is, ha ebbe az UK beszállna. Ugyanebben a térségben felmerült már, hogy Ausztrália vezetésével létrehoznak egy önálló gazdasági övezetet. Trumpff győzelme esetén erre jó lehetőség kínálkozik. Bár ennek az alternatívának a motorja az, hogy a térség kis országai félnek az erős kínai befolyástól.
- A dél-kelet-ázsiai térségben kétségtelen tény, hogy Kína befolyása lesz mérvadó. Hongkong visszadásának negatív következményei most fognak beütni.
- India mára önálló globális régió. A távolodást a britektől azzal is megerősítette, hogy a BRICS tagjaként egy új gazdasági és pénzügyi közösség alapítójává lett. „
- A Közel-Keleten és Észak-Afrikában ennél sokkal nagyobb a baj, mert az iraki háború eredményeként az UK „arcot vesztett”.
Tehát az angol politikában lezajlott eseményeket ezeknek a folyamatoknak a fényében kell vizsgálni.
Cameron kiváló érzékkel ismerte fel, hogy a brit nemzetközösséget veszélyeztető, s ez által a britek nemzetközi gazdaságban és politikában való szerepét csökkentő tényezők negatív hatásai csak úgy mérsékelhetők, ha az UK az EU-n belül legalább gazdasági erejének megfelelő politikai szerephez jut. Vagyis az EU-s szerepvállalást kell erősíteni (ebben hasonló a helyzetünk, hiszen Magyarország és a V4-ek is csak úgy tudnak a nemzetközi térben hathatósan működni, ha a partnereink számára az kecsegtető lehetőségeket kínál. Számukra mi nem önálló partnerként, hanem ugródeszkaként vagyunk elkönyvelve. Ezért fontos a kapocs szerep, a kapcsolódás stratégiája helyett!). Ebben a vonatkozásban politikája megegyezett T. Blair első kormányzati szakaszának EU politikájával. Ezt a célkitűzést Cameron is rendesen elszúrta a brüsszeli tárgyalásokon, amikor is a francia-német tandemmel szemben nem sikerült stratégiai szempontból pozícionálnia magát. A kudarc oka a francia ellenállás, ami Napoleon óta, szinte változatlan. A BREXIT fenyegetése így vált fegyverré. De szerintem ezzel nem oldódik meg a britek legfőbb problémája. A brit nemzetközösség ugyan, mint háttér egyelőre még elegendő a túléléshez, de hosszú távon nem elég a politikai pozíció fenntartásához a globális erőtérben. Sőt, a fejlemények komoly veszteséggel is járnak a britek stratégiailag fontos területein. Mik ezek?
- Az UK stratégiájának fókuszában az olaj, illetve a nagy olajkitermelő vállaltok állnak. Bevételeinek és befolyásának ez egyik alaptényezője. Oly annyira, hogy T. Blair még EU politikáját is feladta, amikor az USA-val belépett az iraki háborúba. Ennek célja az iraki olajvállalatok koncessziójának védelme, s ezáltal nem csak a közel-keleti befolyás, hanem a globális energiaellátásra gyakorolt befolyásának megtartása volt.
- Husszejn ugyanis a brit és amerikai kitermelői monopóliummal szemben a koncessziók diverzifikálására törekedett. Politikájának eredményeként egyedül a British Petrol tudott, jelentős veszteségek mellett, bennmaradni Irakban. A többi nagyvállaltnak távoznia kellett. Kik kaptak koncessziós lehetőséget? Többek között Oroszország, aki számára ez nem gazdasági, hanem politikai jelentőséggel bír.
Következtetés: a brit hatalmi politika egyik alapja az energiapiacok kontrollálásán nyugszik, s mivel az a petrodollárral áll összefüggésben biztosítja a britek számára a globális politikai befolyást. Kimondatlanul és rejtetten ugyanazt csinálják, mint Putyin, azzal a különbséggel, hogy az UK nem a saját energiavagyonán keresztül lett energia nagyhatalom, hanem egyrészt azzal, hogy kitermeli mások vagyonát (koncessziók) és ezzel a petrodollár fenntartásában jelentős szerepet játszik. Az UK-USA szövetség természetesen adódik ebben a konstellációban és jóval fontosabb az angol gazdaság szempontjából, mint az EU.
- A másik fontos stratégiai terület az angol font védelme. Ez, mint arról fentebb már szóltunk, szorosan kapcsolódik az olajkitermeléshez, s ezen keresztül a petrodollárhoz. Ha ebben a körben valamiféle változás áll be, az a fontot alapjaiban rengetné meg. A másik ok, hogy az angol fontnak köszönhetően vált London a világ egyik meghatározó pénzügyi központjává, és egyben az EU pénzügyi központjává. Bár a BREXIT nyomán az EU azzal fenyeget, hogy áthelyezi ezt a központot, valójában csak fenyegetés, de nem olyan egyszerű megcsinálni. Ugyanis ennek a központi szerepnek az alapja az angol font sajátos, köztes helyzete a dollár és az euro között. Ugyanakkor alapját képezi annak is, hogy az UK volt az EU legnagyobb gazdasága. Ha a britek bevezették volna az eurot, nem biztos, hogy ezt a pozíciót tartani tudták volna. (Szerintem, a német gazdasággal szemben ez volt a legerősebb ütő kártyájuk.) Az iraki háború oka a petrodollár, közvetve pedig az angol font fenntartása volt. Minden a jelenlegi pénzpiacokon beálló változás az angol fontot is negatívan érintené.
Felmerül a kérdés: „miért pont most borult a bili”? Az okok szerintem a következők:
Az iraki háború nem csak, hogy sikertelen volt, de az egész Közel-Keletet és vele együtt a politikai egyensúlyt is felborította. Az olaj piac megrendült. Az UK stratégiájának sarökköve, az olaj kitermelése és energiapiaci háttérszerepe megroppant, miközben Oroszország megkaparintotta a kínai piacok jelentős hányadát (főként a gázét, de nyert az olajexporton is). Az olajárak csökkenése veszélybe sodorta az USA gazdaságát is: a palagáz kitermelés gyakorlatilag megszűnt (ez volt Szaúd-Arábia fő célja). A petrodollár sorsa megpecsételődni látszik. A háború kiterjedése alapvetően a nagy fegyver- és energiakonszerneknek fontos, mert az alacsony árak okán egyedül itt van biztos vásárló erő. A petrodollár ugyanakkor veszélybe sodorhatja az eurót és a fontot is. Ebben a körben úgy tűnik, hogy az euró van nagyobb bajban, ezért a brit-EU kapcsolatokban az eltávolodás előnyére válhat a briteknek.
Az ukrán válság következményeként bevezetett európai szankciók nem kedveznek a brit törekvéseknek, mert számukra az elvesztett közel-keleti pozíciók pótlása eredendően fontos. Érdekük az orosz energiarendszerrel valamilyen módon együttműködni, ezen túlmenően az elveszíthető európai piacok helyébe új piacok megnyerése. Amiben a britek erősek: a kitermelés korszerű technológiája, tőke, fejlett kereskedelem. Az oroszok legnagyobb baja, főleg az olajkitermelés területe (a korszerűtlen technológia következtében a lelőhelyek elvizesednek), valamint az Északi tenger alatti mezők kiaknázatlansága (tőkehiány, technológia).
Ugyancsak, részben az ukrán, részben pedig a közel-keleti helyzet okán, egy re nagyobb gondok mutatkoznak Azerbajdzsánban, ahol a brit és amerikai cégek jelentős gázkitermelő potenciállal rendelkeznek. A bajok kétirányúak: erősödik a diktatúra, még pedig erősen török befolyásra (Az azerbajdzsáni titkosszolgálatok olyan embereket vett őrizetbe, akik a gyanú szerint kapcsolatban állnak Fethullah Gülen török hitszónokkal, aki Ankara vádjai szerint a július 15-i törökországi puccskísérlet megszervezője volt); hasonló ellenőrzéseket vezettek be Kazahsztánban is az iskolákban); kiújult a hegyi Karabah körüli háborús helyzet Örményországgal.) Az azeri válság az EU-nak is rossz, hiszen innen szeretnék valamilyen úton-módon a gázt beszerezni, a Nabucco vezeték bukása ellenére. A baj csak az, hogy a törökökkel való jóviszony fenntartása érdekében nincs politikai lehetőség a beavatkozásra. Tehát a török-orosz megbékélés mellett úgy tűnik a legfontosabb közép-ázsiai kisállamok is egyre távolodnak az EU-tól, miközben a közel-keleti energiahiányt nem lehet máshonnan pótolni. Az angolok tehát nem csak az EU belső működését, de egész politikáját ellenzik és érdekükben áll minél előbb új megoldásokat találni a stratégiailag fontos bázisok mentén. Ennek egyik legfontosabb útja az oroszokkal való viszony megerősítése. Új hír:
Augusztus 9-én telefonbeszélgetést folytatott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel Theresa May brit kormányfő. A beszélgetést a brit fél kezdeményezte. A beszélgetés során mindkét fél egyetértett abban, hogy jelenleg nem kielégítő a két ország kapcsolatrendszere sem politikai, sem gazdasági téren. A kapcsolatok javítása érdekében tett első lépésként augusztus végén Arhangelszkbe utazik egy brit delegáció, (arra emlékezve, hogy 75 éve akkor érkezett az első brit segélykonvoj a Szovjetunióba).
Putyin és May megállapodott abban, hogy Nagy-Britannia és Oroszország együttműködik a repülésbiztonság területén, továbbá hamarosan személyesen is találkozik majd a brit kormányfő és az orosz elnök.
Mindent összevetve, úgy vélem, e pillanatban a britek számára nem a BREXIT a fontos, hanem az, hogy Brüsszeltől megszabadulva önálló politikát folytathassanak a jelenlegi válságos időkben. Tisztában vannak saját fontosságukkal az EU-n belül, ezért megengedhetnek maguknak egy kis „felfüggesztést”, vagyis a francia-német tandemtől való eltávolodást. A migrációs nyomás pedig előbb-utóbb rákényszeríti Európát a rendszer újra gondolására. Ha megteszik, akkor a britek vissza fognak jönni, de új kapcsolatokkal felvértezve és akkor befolyással fognak bírni az átalakulásra. Ha nem történik meg az EU átalakítása, akkor az UK lekörözve vetélytársait beindítja azt a NagyBritannia történelmében eddig ismeretlen új politikai-gazdasági vonalat, amely akár sakkban is tarthatja Németországot. Ami az angol fontot illeti, siker esetén akár a dollár helyébe is léphet az eurázsiai piacon, főleg ha abban az oroszok is érdekeltek lesznek (ld. olaj-gáz). Akár egy új petro-valuta is megszülethet kiiktatva a dollárt. A másik fontos szempont még, hogy az ázsiai infrastrukturális fejlesztésekre létrehozott kínai alapítású AIIB (Asian Infrastructure Investment Bank) – ami lényegében egy új világbank -, tulajdonosi körében egyedül a britek vannak jelen Európából (tudomásom szerint). A bank a ’Selyemút stratégia’ beruházásait finanszírozza, amely az afrikai és a közép-ázsiai államok infrastruktúráját hivatott támogatni, vagyis az Eurázsiai régiót. A britek ebből nem maradhatnak ki, még akkor sem, ha az EU még mindig csak szankciókban gondolkodik.
Friss hír, hogy az euroatlanti TTIP tárgyalások zátonyra futottak. Ez nyilván nem most történt, hiszen a tárgyalások már több mint egy éve zajlanak. Szerintem a britek jól informáltak. Nagyon lehetségesnek tartom, hogy a BREXIT előre hozását (eredetileg a népszavazást 2017-re tervezték) ez is befolyásolta.
A fenti érvek arra a következtetésre irányítják figyelmünket, hogy Magyarország és a V4 stratégiájában Nagy-Britanniának meghatározó szerepet kell adni és együtt kell működnünk. Arra nem lehet várni, hogy majd az EU reformok, mert ki tudja lesz-e, és mikor? Viszont nem engedhető az sem meg, hogy a kapcsolatainkat rajtunk átlépve a britek használják ki.