Varga Csaba e prózaverse a léleknek olyan mélységeit nyitja meg, hogy félve lépünk a sziklahasadék peremére, attól tartván, hogy már a mélység puszta megpillantásától is alázuhanunk. Azt érezzük, ezek a sorok éppolyan veszélyt rejtenek számunkra – gyenge, reszkető kis földi halandók számára – mint magának a Gorgó-főnek a megpillantása. És mégis belenézünk ebbe a rettenetes arcba. A kő-lét fenyegetése ezúttal nem tud visszatartani minket attól, hogy az írás rejtett, mégis mindenen áthatoló erővonalakként működő ösvényein az arcunkba ásító mélységnek adjuk tétova lépteinket.
[gap]
[embeddoc url=”http://strategiakutato-intezet.hu/wp-content/uploads/2015/03/Szooboszlai-János-Recenzió-Varga-Csaba-A-végső-stádium-című-prózaverséről.doc” download=”all” viewer=”microsoft”]